A hétvégi apuka rovat helyett ezúttal máshogyan foglalkozunk a gyerekjátékokkal, Németországban ugyanis kihirdették a Kinderspiel des Jahres nyertesét, ennek apropóján bemutatom a díj többi jelölt és ajánlott játékát is, hogy lássuk, gyerektársasjáték-fronton a zsűri szerint melyek voltak az elmúlt év legizgalmasabb újdonságai.
Kezdjük az ajánlott játékok listájával. Ahogy az lenni szokott, többnyire az állatok uralják a terepet, hiszen a célközönség ilyenkor még leginkább arról álmodik, hogy állatgondozó, idomár, zoológus, vagy éppen (mint a fiamból) állatorvos lesz belőle. Ezt a gyerekjáték-tervezők rútul ki is használják, csak győzzünk válogatni az állatos társasok közül!A Coraxis. & Co., avagy német címén Ri-Ra Rauberräben a témáját tekintve a Gyümölcsöskert egészen pofátlan lenyúlása, ugyanis itt a farmer az alma-, körte-, cseresznye- és szilvafáját próbálja megóvni az ezúttal nem egy, hanem hat varjútól; bár a működése lehet más, azért ennél eredetibb témát várnék egy új gyerekjátéktól. A Mogel Motte is egy sikerszériára épít: kisméretű dobozával és az abban található kártyákon Rolf Vogt tipikus rajzaival a Csótánypóker, a Csótányleves és Csótánysaláta, illetve a Tarantel Tango világát idézi, és mint azokban, itt is az undorítónak ítéltetett rovaroktól és egyéb soklábúaktól kell a játékosoknak megszabadulniuk. A játékban a nagy csel az, hogy szabad cselezni, jobban mondva, csalni: ha nem vesznek észre, a kártyáktól csalással is megszabadulhatunk. Ilyet csak olyan tervező találhat ki, aki ismeri a gyermeki lelket: Emily és Lukas Brand valóban ismeri, hiszen gyerekekről van szó, méghozzá nem kisebb tervezőpáros gyermekeiről, mint amilyen Inka és Markus Brand, a Kennerspiel des Jahresre jelölt Village alkotó duója.
Akadnak azonban ötletesebb témájú állatos játékok is az ajánlottak listáján: a Super Rhino!-ban például egy rinocérosz, vagyis orrszarvú akar afféle Pókember-féle hősként ugrálni a házakon, amelyeknek szintjeit kártyák lerakásával építjük, rajtuk mozgatva Rhinót, ügyelve, hogy a súlya alatt ne rogyjon össze a ház… A Flossen Hochban pingvinekkel vadászunk a játék dobozának alján kialakított tengerszakaszból kikukucskáló halacskákra, míg a Scout – Zirkus Stapelix a pingvinek ellenségeiről, a fókákról szól, a címnek megfelelően cirkuszi környezetben. Utóbbi egy kicsit olyan, mintha a Make’n’Break tematikus változata lenne: a gyerekeknek a kártyán húzott képen látható pozícióba kell minél gyorsabban elhelyezniük a játék öt elemét (két fókát, labdákat, porondot és az idomárt).
Gyerekek körében a kalózos téma is menő; erre épít a Captain Kidd, amely egyébként egyszerű, bár ötletes memóriajáték-variáció, ahol hat különböző kalózkapitánnyal kell a lapkák között megkeresni a nekik megfelelő színű kincseket. A Klack! még egyszerűbb, szín-és formafelismerős reakciójáték, amelyben a dobókockák által jelzett színeknek és szimbólumoknak megfelelő mágneses korongokat kell begyűjtenünk, és azokat összeillesztve tornyokat építeni belőlük.
Milyen témára harapnak még a kicsik? Természetesen a mesékre, de azért nem baj, ha némi izgalom is adódik, így egy boszorkány, szörny, sárkány vagy szellem jelenléte sosem árthat. Erre épít nemcsak a további két ajánlott játék, de a díj három jelöltje is. Ajánlott játék még a Monster-Alarm, amely afféle Uno-módra, de annál kreatívabb módon színekkel játszadozós kártyajáték (aki a negyedik azonos színű szörnyet kirakja, megkapja az összes lapot; a sárga és zöld szörnyek pozitív, míg a kékek és pirosak negatív pontot hoznak) kedves illusztrációkkal. A Hexen Hoch Hausban pedig boszorkányok versengenek, hogy a tornyuk tetejére juthassanak seprűiken, ám azok a rakoncátlan járművek a maguk útját járják – természetesen ez a gyerekjáték is a mágnesek erejével játszik.
Boszorkányos témájú a három Kinderspiel des Jahresre jelölt gyerekjáték egyike, a Spinnengift und Krötenschleim is. A taktikus és dobókockás memóriajáték, amelyben bűvös löttyöket kotyvasztunk banyáinkkal, a Catan telepeseivel világhírűvé vált Klaus Teuber játéka – és ha minden igaz, egy másfél évtizeddel ezelőtti társasának újragondolása. A szintén a díjra jelölt Die Kleinen Drachenritter viszont sárkányos, lovagos témájú, egyszerre taktikai és ügyességi játék. A történet szerint a sárkány a hegyre vitte fel főhőseink kincseit, és ezt kell visszaszereznünk, csakhogy ehhez fel is kellene jutnunk. A színes kartontárgyakat tehát egymásra kell pakolgatni a sziklafal oldalában (kiválasztásukkor némi színszabályra is ügyelve), de persze vigyázni kell, hogy a tárgyak kupaca ne dőljön fel (izgalmas kihívás a gyerekeknek: kockáztassanak a magasabb, de borulékonyabb tárgyakkal, vagy menjenek a biztosra, laposabb tárgyak egymásra halmozásával?).
Végül nevezzük hát meg a díj nyertesét. A Kinderspiel des Jahrest 2012-ben a Schnappt Hubi! nyerte, szellemes tematikával. A 2007-es Wer War’s? után ez a második nagydobozos Ravensburger játék, amely a tábla+elektronika újításával képes megnyerni a díjat. A cég láthatóan ráállt erre a technológiára: kezdődött mindez Reiner Knizia játékaival, a King Arthurral és a Die Insellel, majd jött a Kinderspiel des Jahres díjazottja, amelyet nemcsak egy második rész követett 2010-ben, de a sikert meglovagolni kívánó 2009-es Wo war’s és a tavalyi, ismét Knizia-féle Electronic Labyrinth is. A Schnappt Hubi! a Wer War’s-hez hasonlóan izgalmas kooperációs játék, amelynek az első felében a játékosok bejárnak egy házat, hogy feltérképezzék, majd megpróbálnak együttesen elkergetni egy szellemet. A ház bejárásához „elektronikus iránytűt” használnak, amely megmondja, hogy hol milyen fal található (olyan, amin mindenki átmehet, vagy csak egy kisegér jut át alatta, vagy a nyúl tudja átugrani, esetleg nem lehet átjutni), és ezek révén találják meg a varázslatos ajtókat is, amit követően feltűnik Hubi kísértete, akit aztán kikergethetnek a házból…
Az ötlet remek, a játék biztosan izgalmas, csupán egy bökkenő van ezzel és a fentebb sorolt elektronikus táblás játékokkal: határozottan nyelvfüggőek, így jó esély van rá, hogy a kisgyerekekkel idehaza ezeket sosem tudjuk majd játszani… Hacsak… Kedves Ravensburger, nem lehetne valamit tenni az ügy érdekében?
Utolsó kommentek