játszma

Amikor a fiunknak hiába van számos, korának megfelelő játéka, mégis a neki nem való, felnőttesebb játékokat szeretné kipróbálni, mindig megvan a lehetőség, hogy valamiféle egyszerűsített szabályokkal szórakozzunk. Vagy esetleg, ha a játék működésében logikai elemek is fontos szerephez jutnak, koncentrálhatunk ezekre is.

Most, hogy vége az ünnepeknek és visszatértek a dolgos hétköznapok, én is visszatérek - az időben, valahova október tájára. Méghozzá egy olyan játékhoz, ami itthon soha nem is volt kapható, és ráadásul a dobozán az "Age: 6+" korosztály-besorolás olvasható. Azért mégiscsak jól eljátszogattunk vele (és) a fiammal.

Előfordult már…

…hogy másoktól tanultátok meg, hogy évekig rosszul játszottatok egy társasjátékot, mert a magyar szabályban rossz leírás szerepelt?

…hogy játék közben olyan kérdés merült fel a szabállyal kapcsolatban, amire sehol nem találtátok a választ?

…hogy egy nem túl bonyolult társasjáték szabálya fölött ülve tanácstalanul vakargattátok a fejeteket, mert nem tudtatok egyetérteni abban, hogy egy-egy mondatot pontosan hogyan is kellene értelmeznetek?

…hogy felszisszentetek kártyák, szabályok magyartalanságán?

…hogy esetleg a helyesírástól fogtátok a fejeteket (például nem értettétek, ki a fenének jutott kötőjelet rakni az egyébként minden bizonnyal jó játék Carcassonne "Téli-kiadás" méretes betűkkel nyomtatott címébe)?

Holnap, szenteste ajándékok, remélhetőleg társasjátékok is kerülnek a karácsonyfa alá. Ennek kapcsán inkább már nem konkrét játékokról írok, hanem arról a kérdésről, ami a játék kibontása után, a tábla felállítását követően, az első kockadobások megtörténtével, óvodás korú gyerekkel játszva még gyakran felbukkanhat a szülők fejében: hagyjuk nyerni vagy ne?

Tapasztalataim még korlátosak, de csaknem határozottan állíthatom, hogy egyértelmű válasz nem létezik erre a kérdésre.

Eredetileg másról írtam volna ebben a cikkben, újabb játszásokról, de a kényszerszünet miatt az időzítés is megváltozott: azt gondolom, bő egy héttel karácsony előtt, advent harmadik vasárnapján a legjobb az lesz, ha a vásárlást az utolsó hétre halasztóknak (és azoknak, akik megvárják, hogy vajon lesz-e december 22.) még esetleg némi praktikus információval szolgálhatok. Így aztán egyrészt összefoglalom, idén és mostanában mit szoktunk játszani a fiammal, aki az év elején három éves és négy hónapos volt, most pedig négy éves és három hónapos, másrészt leírom, hogy miként választottuk ki, hogy mit kérjünk karácsonyra. Ezért aztán ez a bejegyzés hosszabb is lesz a szokásosnál, olyan, mintha egyszerre kettő lenne…