játszma

A komoly és összetett stratégiai játékok mellett nagy kedvenceim az olyan társasjátékok, amelyek egyszerűek és nagyszerűek, ráadásul könnyen vihetjük magunkkal a zsebünkben vagy a táskában, hogy bárhol lejátszunk vele egy gyors partit. A vicces Csaló Molyok és a logikázós Hive mellett az egyik örök útitársam a zsebkönyv méretű háborús stratégiai játék, a Condottiere.

A játék eredetije 1995-ben jelent meg, amikor már nagy sikere lett a reneszánsz Itáliában dúló harcias stratégiának, olyannyira, hogy jelölték a nagynevű Spiel des Jahres díjra. Jottányi esélye sem volt a díj elnyerésére ebben az évben a Catan telepeseivel szemben (azért Knizia Medicije is súlyos ellenfél volt), azonban 2007-ben a Fantasy Flight kiadó elővette és leporolta a nagyszerű játékot (és szerencsénkre a Delta Vision magyar nyelven is kiadta). Újradizájnolták, kicsit faragtak a szabályain, és ami a legfontosabb, kiűztek szinte minden felesleges levegőt a dobozból, amiben így is kényelmesen elfér a két pakli kártya, a figurák és a Talján csizma nagy részét ábrázoló tábla. Ennyi, se több, se kevesebb, lássuk, mit tud ebből nyújtani a Condottiere!

A játékosok tartományok megszerzéséért küzdenek, a céljuk hogy elsőként uraljanak négy szomszédos, vagy hat  tetszőleges területet a táblán. A városállamokban egymás után robbannak ki a csaták, a klánok vezetői irányítják egymás ellen seregeiket, amelyeket a Condottiere-ben a kártyák szimbolizálják. Vannak különböző értékű számmal jelölt zsoldos kártyák, ezek alkotják a hadseregek javát, azonban húzhatunk különleges karaktereket is, amelyek különböző képességeikkel teszik változatossá a harcokat. A Dobossal növelhetjük a morált, így megduplázzuk a seregünk értékét, a Püspökkel megölethetjük a legerősebb harcost, a Madárijesztővel visszavehetjük kezünkbe egy már kijátszott lapunkat, és így tovább segíthet minket a Tél és a Tavasz, a Megadás, a Kurtizán és a Hősnő a maga speciális tulajdonságával. A csatákban a játékosok sorra játsszák ki haderejüket jelző lapjaikat, majd amikor mindenki passzolt, a legtöbb pontértékű lapot lerakó játékos megkapja az adott tartományt. Sorra jönnek a csaták, igyekszünk összefüggő területeket meghódítani, és gyakran szövetségre lépve ebben ellenfeleinket megakadályozni, mégis a játék legszebb eleme a kártyákkal való taktikázás és blöffölés. A szerencse osztja nekünk a lapokat, de nagyon tudatosan be lehet osztani, hogy melyik csatában mennyit áldozunk be, hogy ellenfelünkből mikor kihúzzuk az ütő lapokat, majd egy későbbi harcban megsemmisítő vereséget mérjünk rá.

Szövetségekre, jó helyezkedésre és pókerarcra is szükségünk van ahhoz, hogy sikerüljön összehoznunk egy összefüggő birodalmat a reneszánsz Itáliában. A nagy, több kilós és órás stratégiai játékok sajnos elég ritkán kerülnek elő, viszont a Condottiere-nél ott az előny, hiszen könnyen zsebre vághatunk, hogy bárkit bárhol harcra hívhassunk.

A névnapja négy héttel követi a fiam születésnapját, így szeptember végén remek alkalom nyílt arra, hogy Miska valami apróságot - például egy újabb játékféleséget - kaphasson. Ekkortájt látogattunk el egy kedves ismerős családhoz is, ahol a fiamnál fél évvel idősebb kölyöknek (és fiatalabb húgának) kellett szintén beszereznem valamiféle vásárfiát. A választásom egy különleges memóriajátékra esett: bár a Memory különböző válfajai szinte minden háztartásban megtalálhatók, úgy gondoltam, hogy ez a kihívást jelentő verzió már egyáltalán nem ilyen elterjedt. És mivel éppen sok gondolkodási időm nem volt, rögtön két példányt is vettem belőle, hogy Miska is ezt kaphassa a névnapjára.

A fiam, bár számos képességével meghaladja a korát (nehéz megállnom, hogy ne tegyem hozzá apai büszkeséggel: "természetesen"), ezen a területen nem jeleskedett kifejezetten. Lehet, hogy korának tökéletesen megfelelt, csupán erős konkurenciát kapott az ismerős, szintén nem buta kölykök személyében, de mintha azt vettem volna észre, hogy koncentráció, különösen a koncentráció akarása terén vannak enyhe elmaradásai. Szép, fából készült memóriajátékot már réges-rég beszereztem neki, de sosem tudtuk megtenni a nagy lépést előre: ez mindig is "párkereső" maradt, sosem memóriajáték; hatnál több lap lefordítása esetén már zavarta, hogy nem találja meg rögtön a párokat, márpedig, főleg ebben a korban, ha nem tetszik neki, az effélét nem kell erőltetni.

Kedden elmaradtak a társashírek, viszont elkezdődött a Nürnbergi Játékvásár, így ha megkésve is, de továbbra is az újdonságokkal foglalkozunk.

Mint a múltkor ígértem folytatódik a páros játékokról szóló sorozat, ahol olyan társasokat igyekszem bemutatni, amelyeket kifejezetten két személy számára találtak ki. Legutóbb három absztrakt játék került terítékre (a sorozatban később még többről is lesz szó), viszont ezúttal a sokak számára könnyebben átélhető tematikus társasjátékokon a sor.

Mr. Jack in New York

Az egyik legismertebb sorozatgyilkos legenda máig a Hasfelmetsző Jacké, aki a viktoriánus Angliában szedte nem kimondottan ártatlan áldozatait. Óriási rendőri erőket mozgattak meg a titokzatos démon kézre kerítésére, azonban mai napig nem sikerült felfedni Jack valódi személyazonosságát. A rendőrség és a gyilkos hajszája, a nyomozás és a következtetés kiváló témát biztosít számos társasjáték részére, mégis az egyik legjobb ezek közül kétségtelenül Bruno Cathala és Ludovic Maublanc összeszokott szerzőpárosának alkotása, a Mr. Jack in New York. A játék eredetije, a Londonban játszódó Mr. Jack 2006-ban jelent meg, és hamar nagy sikert aratott, szerintem azonban a három évvel később megjelenő, továbbfejlesztett változat, a Mr. Jack in New York sokkal izgalmasabb és sokrétűbb, mint elődje, ezért most inkább erről mesélnék.

A történet szerint a Hasfelmetszőnek sikerült az Egyesült Államokba menekülnie, de az épülő Manhattan szigetén már egy éber nyomozó várja. A játékosok felosztják a két szerepet, az egyik lesz Mr. Jack, aki a játék elején titokban kihúzza, melyik karaktert irányítja a játékban, az ő célja, hogy álcáját megőrizze, és megszökjön a rendőri erők elől, míg a Nyomozó az idő lejárta előtt próbálja felfedni a gyilkos kilétét, hogy letartóztathassa. Nyolc szigeten rekedt szereplőt mindkét játékos mozgathatja, amelyek különleges képességeit és helyezkedését minkét fél a saját oldalára fordíthatja. Így épülnek épületek, metró vonalak és gázlámpák, amelyek fényében megláthatjuk a gyilkos igazi arcát. Minden kör végén a Hasfelmetszőnek be kell vallania, hogy az személyét rejtő karakter látható e- vagy sem, azaz, ha egy másik szereplő mellett, vagy a lámpa fényében áll, akkor kijelenti, hogy látható, ha nem, akkor láthatatlan. A Nyomozó célja, hogy ez által körről körre kizárja az ártatlan karaktereket, Mr. Jack pedig próbálja megzavarni a rend őrét és a felbolydulásban meglépni az egyik kijáraton.

Egy kifejezetten gyors játékról van szó, mégis nagyon sok logikázásra és következtetésre van lehetőség mindkét szerepben. Teljesen másképp kell a Nyomozót és Mr. Jack-et irányítani, a karakterek előnyeit és a város infrastruktúrájának építését a lehető legjobban kihasználni, ezek változatossága miatt rengetegszer újra lehet játszani.

Catan telepesei kártyajáték

A sikeres táblajátékoknál szinte kötelezővé vált a kártya, illetve kockajáték változat kiadása, nincs ez másképp az egyik legnagyobb márkanévnek számító Catan telepeseinél sem. Sajnos sok esetben az ember úgy érzi, hogy ezek a változatok csak egy-egy újabb rókabőr lehúzását jelentik, viszont néha a szerzők igazán ötletesen adaptálják eredeti játékukat, ezek közül az egyik kedvencem (a Keltis kártya és az Alhambra kártya mellett) a Catan kártyajáték.

A klasszikus cserekereskedelmi játék nem volt játszható két játékossal, még ha léteznek erre a változatra közepesen működő házi szabályok. A kártyajátékban az alapok azonosak az eredetivel: itt is kockadobásokkal nyersanyagokat termelünk, amelyekből utakat és városokat húzhatunk föl, miközben igyekszünk minél jobban kereskedni és katonailag is uralni a szigetet. A kártyajáték változatból azonban kikerült a közös térkép, ugyanis itt mindenki egy saját sávban bővíti birodalmát, egyre több és több területet meghódítva. A játékban különleges épületeket is építhetünk (katedrális, kikötő, gyakorló udvar), amelyek speciális képességeikkel segítenek, valamint időről-időre katonáinkat is ki kell állítanunk egy lovagi tornán. A Catan kártyajáték jól megfűszerezi a táblás változat szabályait, és új elemeivel kifejezetten kiélezi a versengést a két fél között. Elég változatos események, lovagok  és épületek teszik színessé a  játékmenetet, és a Catan márkanévhez hűen mindezt könnyen fokozhatjuk az angol és német nyelven megjelent kiegészítő csomagokkal.

Memoir ’44

Két játékosnál sokszor a legkézenfekvőbb társasjáték téma egyértelműen a háború. Két ellenséges erő feszül egymásnak, a lehető legjobb stratégiai és taktikai fogásokat vetik be ellenfelük ellen, mintha csak különféle társasjátékokhoz találták volna ki a történelem nagy ütközeteit! A Második Világháború a gazdag film és irodalmi feldolgozása miatt mai napig a legnépszerűbb korszaka a történelemnek, ezen belül is az egyik legepikusabb csata a Normandiai partraszállás (persze ebben nagy szerepe van a Ryan közlegény megmentése c. nagyszerű filmnek is). A Memoir ’44 tervezője, Richard Borg a szövetséges erők európai betörésének 60. évfordulójára hangszerelte át a jól ismert harci játékmechanikáját a második világháború korszakára. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Borg több hasonló rendszerű háborús játék atyja, mint mint például a fantasy témájú Battlelore, az ókori Commands & Colors: Ancients és a napóleoni időket megidéző Battle Cry)

A Memoir ’44-ben a szövetséges- és a tengelyhatalmak néznek farkasszemet egymással, hogy különböző csatákban próbáljanak egymás fölé kerekedni. A szabályfüzetben található 16 küldetés alapján építjük föl a hatszögekre felosztott táblára a kezdő fölállást, így kerülnek a csatatérre hegyek, erdők, városok és folyók, ez alapján sorakoznak fel az ágyúk, páncélosok, gyalogosok és minden, ami egy hamisítatlan világháborús csatához kell. A játékosok parancsnoki lapjaikkal irányíthatnak bizonyos egységeket, akik a terep megkötéseivel mozoghatnak és támadhatnak a csatában. Speciális kockákkal dobva próbáljuk ellenfelünk hadosztályának szimbólumát kidobni, hogy egységeit legyőzhessük. Támadás, manőverezés és taktikázás, igazi harctéri tábornokoknak érezhetjük magunkat egységeink mozgatása közben, büszkélkedhetünk egy-egy sikeres áttörés után vagy süthetjük le szemünket a kényszerű visszavonulás után. A küldetésekben leírt felállás gyakran egyenlőtlen, hiszen a történelem sem igazságos, ezért sokkal hitelesebbnek hatnak a csaták, amelyekkel az egész nyugati offenzívát nyomon követhetjük.

Sokak kritikája szerint a játékban túl sok múlik a szerencsén, és a játék megfelelő előkészítése is majd annyi időt vesz igénybe, mint maga a tényleges harc. Valóban időigényes az előpakolás, és sokszor a hadiszerencse nélkül nem tudjuk megdobni kockánkkal azt a vágyott gránátot, amivel a bunkerből kifüstölhetnénk a fritzeket, mégis a Memoir ’44 hangulata minden ilyen gyengeséget jóvátesz! Igazi tábori terepasztal fölé görnyedhetünk, átérezhetjük a taktikusok minden dilemmáját, mindezt egy nagyon szórakoztató és izgalmas társasjátékban.

A Memoir ’44 számos kiegészítővel bővült az évek során, így felvehetjük a kesztyűt a keleti front hómezőin, a csendes óceáni szigetek fülledt dzsungeléiben vagy akár az észak afrikai sivatag kietlen vidékein is. Szerencsémre szinte minden kiegészítőt sikerült már kipróbálnom, vannak egészen kiválóak és felejthetőek, ha ezekről is szívesen olvasnátok, akkor tessék itt lent „lájkolni” vagy kommentelni, és akkor hamarosan ezekről is beszámolok a blogon!

Egy nagyszerű, minimalista poszter sorozatra bukkantam az interneten, amit egy lengyel grafikus és társasjátékos, Marek Rutkowski jegyez, aki ismert játékok hangulatát örökíti meg egyszerű, letisztult stílusával.Ti felismeritek melyik kép mögött melyik játék rejlik? Rákattintva megnézhetitek melyik társasjáték inspirálta a posztereket.

A további minimal társasjátékos poszterek itt csodáhatóak meg.