játszma

Az ember keveset lát abból, hogy az óvodában milyen játékokkal játszik a gyereke. Miska társasozós fejlődésének így van egy fontos ága, amelyről keveset tudok, de azért igyekszem megfigyelni. Azt például látom, milyen társasjátékok vannak a polcokon - leginkább semmilyenek (a májusban megismert Make 'n' Break a nagycsoportosoké volt, nekik is való). Ezért aztán szívesen segítenék, amikor a szülők körében a csoportnak vásárolandó karácsonyi ajándékokról esik szó.

Bár felnőtt fejjel túl sok élvezetet nehéz találni benne, gyerekkori emlékek is arra ösztönzik az embert, hogy igenis néha üljön le játszani a fiával olyan játékokat, amelyeknek az indiai Kígyók és létrák jelenthetik az alapját: dobunk kockával, lépünk a dobásnak megfelelően, az elért mezőn esetleg végrehajtjuk a mezőhöz kapcsolódó utasításokat, ha vannak ilyenek, majd aki előbb végigjut a kanyargós útvonalon, az nyer. (Zárójeles megjegyzés: sokan a felnőttek közül azért nem ülnek le társasozni egyáltalán, mert azt gondolják, a társasjáték egyenlő az effélékkel, a Ki nevet a végén?-nel és társaival).

A páros játékoknál már szóba került az egyik legnagyobb második világháborús játékcsalád, a Memoir ’44. A normandiai partraszállást és a nyugati hadjáratot bemutató küldetések sikerével egyértelművé vált, hogy csúcsminőséget képviselő Days of Wonder bővítéseivel lehetőséget fog nyújtani a teljes Világégés végigharcolására. Most ígéretemhez híven bemutatom ezeket a jobb és rosszabb kiegészítőket, hogy minden katonás lelkű társasjátékos megtalálja a neki valót!

Elsőként jött a Terrain Pack, ami nevéhez híven a terep adta lehetőségeket igyekezett minél jobban kiszélesíteni. Az új vidékeken a mozgást megkönnyítő utak, stratégiailag fontos vasutak, bevehetetlen hegyek, tavak, épületek a világítótoronytól kezdve, a temetőn át a radarig mind-mind külön hexát kaptak. Néhány speciális egység mellé bekerültek a filmekbe illő titkos akciók, így némely küldetésben szabotálnunk kell német gátakat és vonatokat, vagy éppen egy fogolytáborból kell kiszabadítanunk embereinket. A különböző tereptárgyak rengeteg lehetőséget hordoznak magukban, mégis a Terrain Pack-nél érezhető legjobban, hogy kidolgozatlanok a szabályok. A szerző jóformán ránk hagyja, melyik épületnek milyen szerepet szabunk, és a szabályfüzethez csatolt négy küldetés is borzasztóan kevés.

Ugyanebben az évben már jött a második bővítés, az Eastern Front, ami már sokkal erősebbre sikerült elődjénél. A keleti fronttal együtt megkaptunk minden ide tartozó elemet, a behavazott faluk, befagyott folyók, sártenger és természetesen a teljes szovjet hadsereg figurakészlete. Az orosz vidék és hadviselés specialitásai nagyon jól át lettek ültetve a szabályokba és a küldetésekbe, így külön öröm harcba szállni a finn síelő alakulatokkal, megfontolni, hogy rámerészkedjünk e- a befagyott Gniloj-Tikics jegére, vagy kifüstölni a Sztálingrádi mesterlövészeket. A politikai komisszár szabálynak köszönhetően a szovjet játékos döntéseit félelmek között, egy körrel előre kénytelen meghozni, ami szintén súlyos áldozatokba kerülhet az orosz hidegben.

Az új hadszíntér sikerére jött egy újabb sereggel a Pacific Theater, ami a csendes-óceáni harcok megvívására ad lehetőséget. A japán császár katonái a helyi barlangok ismeretével és fanatikus harcmodorukkal próbálnak küzdeni az amerikai rombolókkal támogatott tengerészgyalogosok ellen. A fülledt dzsungelekkel, bambusz kunyhókkal és rizsföldekkel borított szigeteken dúló harcokhoz egy-egy specifikus szabályt kapunk, viszont a kiegészítő erejét a küldetések és kivitelezés hangulata adja, nincsenek benne olyan erős ötletek, mint például az Eastern Frontban.

Menetrend szerint jött az új kiegészítő, az Air Pack, ahol Richard Borg valami igazán újat akart adni, mégis a Memoir sorozat legnagyobb félresiklása lett belőle. Az alapötlet remek, hiszen így a repülők nem csak kártyaként, hanem teljes valójukban berepülhetnek a harcmezők fölé, mégis a megvalósítás az első csata után eloszlatta a reményeimet. A repülők egy külön lappal hozhatóak játékba, folyamatosan mozgatnunk kell és bombázhatja azokat az egységeket, amelyek fölött átrepült. A kör végén a pozíciója alapján a gépek veszélynek teszik ki magukat a szomszédos városok, tereptárgyak és ellenséges egységek után, ezek után kell dobnia, és így eshet ki a játékból. A repülők a kiegészítőben teljesen külön síkon mozognak, effektív nem lehet őket lelőni, csak a közelségünkkel „veszélyeztetni” őket, és folytonos mozgatásuk összességében több erőnket vonja el, mint amennyire az offenzívánkat támogathatja (és ezzel a blitzkrieg potenciálját veszi semmibe a kiegészítő).

A gyengécske bővítmény után visszatértek a jól bevált hadsereg kiegészítőhöz, így jött a Mediterranean Theater, ahol már az észak-afrikai brit csapatokkal is küzdhetünk a sivatag olajkészleteiért. A kopár vidékhez csak pár sivatagi tereptárgy jár, homokdűnék, meredélyek és kiszáradt vádik, mégis az egyik különlegessége az észak-afrikai harcoknak, hogy nyílt színen kell taktikáznunk, sokszor teljes tankfrontoknak kell nekirontanunk, hiszen nem bújhatunk meg az erdőkben és falvakban. Itt is a terephez szabott szabályok finomítják a dolgot, valamint kapunk külön tankelhárító figurákat, amelyek gyakorlatilag csak kicsit látványosabbá tesznek egy-egy aknavetős brit egységet, akik különösen hatékonyak Rommel Tigrisei ellen. A sivatagi harcok erőssége egyértelműen a nyílt terep miatt megváltozott hadviselés és az a bizonyos hangulat, amit majd minden Memoire ’44 játék magán hordoz.

Kicsit előreugorva, 2010-ben jött az eddig megjelent utolsó „dobozos” kiegészítő, a téli hadviselés viszontagságait megerősítő Winter Wars. A dolog azonban kicsit csalóka, hiszen míg az eddigi kiegészítők külön is bevethetőek voltak, addig ez inkább az Eastern Front bővítésének tekinthető. A tereptárgyak ugyanúgy behavazott tájakat ábrázolnak, pár havas úton és vasúti sínen kívül csak a Keleti front elemeiből kapunk többet, ha egy nagyobb téli csatához szükségünk lenne a sok-sok hexára. A kiegészítőben helyet kapott egy úgynevezett Breakthrough kártyapakli, ami egy másik táblás kiegészítőt segít ki, ahol a szokott táblaméret dupláján harcolhatunk, sokkal több szerepet adva az előrenyomuló mozgatásnak. Van egy téli akció paklink is, ami pár időjárási viszonyt imitáló szabállyal idézi meg a hidegben vívott harcok nehézségeit, így küldhetünk ellenfelünkre jegyes utakat, fagy ölthetnek katonáink fehér kamuflázst. A kiegészítő mérlege sajnos rossz irányba dől nálam, hiszen az ember nagyon úgy érzi, hogy a plusz hexák és az egyik pakli kártya csak a Breakthrough kiegészítő támogatására jött ki, hogy az ottani havas küldetésekhez legyen elég tér elemünk. A téli akciólapok és szabályok javítanak csak az összképen, ezek szerintem nagyon hangulatosak, de visszás, hogynyugodt szívvel hozzácsomagolhatták volna az Eastern Front kiegészítőhöz.

A dobozos kiegészítők mellett a Days of Wonder előrukkolt egy Térkép sorozattal is, ahol két előre elkészített overlord (két normál tábla szélességű arcvonalon vívott csata) küldetéseket harcolhattunk végig. A térképek számomra borzasztó poszter papírra nyomtatott táblákat ábrázolnak, amelyekre már nem kell hexákat fölpakolnunk, csak az egységeinket kell a megjelölt helyekre fölraknunk. A kiadott négy overlord térkép mindegyikéhez járt valami kis különlegesség, az „instant” előpakolás mellett ezek szólnak igazán a térkép sorozat mellett. Az elsőben, a Hedgerow Hell-ben, kis ellátó teherautókat kapunk, amelyekkel a leharcolt egységeinket tudjuk felgyógyítani, egy-egy teherautó figura levételével. Másodikként érkezett a Tigers in  the Snow, amiben egy-egy legendás Tigris tank figura található, ami a harcban erősebb, de a védelme az igazi, hiszen ellenfelünknek minden találatát újra kell dobnia, és ha ilyenkor gránát jön ki, csak akkor tudja megsemmisíteni az egységet. Következett a Sword of Stalingrad, amiben ezúttal nem figurát, hanem egy pakli városi harc kártyát, ami a Winter Wars téli lapjaihoz hasonlóan működik, és a háztól-házig való küzdelem hangulatát erősíti meg. Az eddig megjelentek közül utolsóként futott be a Disaster at Dieppe, amiben egy partraszállásos és egy sivatagi küldetéshez kapunk két féle igen erős figurát, egy katonai dzsippet és egy féllánctalpas járművet.

És végül, de reméljük nem utolsósorban meg kell említenem a Memoir ’44 brand egyik legjobb kiegészítőjét, a Campaign Book-ot! Igen, nem teljesen kiegészítő, hanem inkább egy új szabálykönyv és küldetés füzet, mégis annyi új élményt ad, amit elsőre ki sem néztem belőle. A könyvünkben három nagy kampányt harcolhatunk végig, amelyek 3-5 kisebb csatasorozatból állnak össze. A küldetéseket különleges szabályokkal fűzte össze a szerző, tehát komoly befolyással van a harc eredménye a következő ütközetre, és a végső győzelemre is. A három kampány Franciaország lerohanását, Normandia visszafoglalását, illetve a keleti fronton a Barbarossa hadműveletet eleveníti meg, mindegyikben az adott történelmi helyzet fűszerezi a szabályokat. Tehát, ha nem csak a világba akarunk össze-vissza csatákat vívni, hanem összefüggő, nagyobb hadmozdulatokat akarunk vezényelni, akkor a Campain Book kiváló választás, borsos ára ellenére tényleg nagyszerű élményt nyújt a Memoir ’44 szerelmeseinek. A sikere nagy volt, így már meg is jelent a Campaign Book 2. kötete egy-egy új kampánnyal a Csendes-óceán szigetein, Lengyelországban és Normandiában, összesen 46 új küldetéssel, ezt is mihamarabb ki fogom próbálni.

Remélem, hogy a hosszúra nyúlt bemutatóban minden Memoir ’44-et és más háborús játékot kedvelő megtalálta a számára hasznos információkat, hiszen ez az a társasjáték család, ahol az óriási kiegészítő választék gyakran kedvét szegi az érdeklődőknek. Az alapjátékot egy idő után mindenképpen érdemes bővíteni, hiszen sokkal változatosabb és sokrétűbb csatákat vívhatunk, de nem érdemes túlzásokba esni, mert egy idő után már a játék alap mechanikája nem bírja el a sok ráaggatott változtatást. Kezdésnek választható legjobb kiegészítő egyértelműen az Eastern Front, ebben kapjuk azt hiszem a legtöbb újítást és ötletes küldetést, a gyakorlott harctéri rókák pedig a Campaign Book-ban fogják a legtöbb örömüket lelni!

Évekkel ezelőtt lelkes vásárlója voltam a Logika magazinnak, amely változatos nehézségű és típusú logikai fejtörők sorát kínálta minden hónapban. Azóta sem teljesen tudtam megérteni, hogy a játékboltokban kapható, sok ezer forintos, pár tucat feladványt tartalmazó játékok miért is számítanak a játékiparban olyan sikerágazatnak, hogy ilyen mennyiségben jelennek meg az újabb és újabb dobozok (nem beszélve arról, hogy ezek a játékok mennyire a számítógépre, vagy újabban még inkább okostelefonra valók). A titok persze valahol mégiscsak a komponensek attraktivitásában lehet, jóleső érzés a színes, műanyag izéket tologatni, rakosgatni addig, amíg elő nem állt a feladvány által megkívánt helyzet.

A LogicBox azonban ezt az élményt sem adja meg: egy-egy ilyen, a térrel meglehetősen nagyvonalúan bánó dobozban 6-6 darab fényes kartonlap és egy letörölhetően író filctoll található (ezek átlósan helyezkednek el a rém fölösleges, ám látványos kockadobozban). Mi az akkor, amiért mégis érdemesek lehetnek a figyelmünkre? Embere válogatja; én speciel azért szereztem be az első két dobozt (három jelent meg), mert azokat Reiner Knizia tervezte, ami számomra jó óment jelent, és hozzátehetem, hogy bár a fejtörők újságjánál drágább, azért a műanyag vacakokkal ellátott játékoknál olcsóbb kiadványról van szó.

Egy kisebb szünet után egy nagyon fontos társasjátékos témával szeretnék foglalkozni, mégpedig, ahogy a cím is elárulhatta, a különböző játék kiegészítőkről lesz szó. Elég megosztó a témakör, hiszen sokan pártolják és ellenzik a társasjáték bővítéseket, valaki szerint csak egy újabb rókabőr lehúzása egy jó márkanevű játékról, mások szerint pedig egy-egy kiegészítő rengeteg új színt és élményt tud vinni a szeretett játékba. Mindkét tábornak igaza van valamiben, és játéka is válogatja a bővíthetőséget, így a legjobb lesz, ha sorra vesszük a legnépszerűbb társasjátékok kiegészítőit!

7 Wonders: Leaders

A 7 Wonders, avagy a 7 Csoda az utóbbi idő legtöbbet díjazott és legnépszerűbb játéka, de mivel aránylag friss megjelenésűnek számít, ezért eddig „csak” egy kiegészítője, a Leaders - Vezetők jelent meg (eltekintve a promóciós mini-kiegészítőkről, mint például Manneken Pis-t és a Catan szigetét ábrázoló csodákról, amelyek azonban sajnos boltban nem kaphatóak). A 7 Wonders önmagában is egy változatos játék, a különféle képességű csodák, és a lapjárás is mindig más stratégiát kíván meg, viszont a rengeteg újrajátszás miatt mindenki örömmel keverte bele a Leaders lapjait.

A ókori civilizációk versengéséhez a Leaders-ben egy teljesen új játékelemet kapunk a címadó Vezető kártyákkal. A játék elején minden játékos húz négy vezető lapot, amelyen az ókor olyan nagy alakjai láthatóak, mint Nagy Sándor, Arkhimédész vagy Imhotep. Az alapjátékból jól ismert módszerrel kiválasztjuk és továbbadjuk a hadvezéreket, uralkodókat és tudósokat, majd amikor összeállítottuk a vezéreinket következik a toborzás. Minden kor elején sorra kerül egy ilyen fázis, amikor pénzért kirakhatunk egy vezető lapot, amelyek mind különféle előnyökkel ruháznak föl minket. Vannak egészen egyszerűek, amelyek pénzt, győzelmi pontot vagy egy tudományos ikont adnak, és vannak olyanok, amelyek egyedi lehetőségeket biztosítanak a továbbiakban. Példának okáért Arisztotelész minden tudományos sorunkért plusz három pontot ad, Tomirisz a ránk mért vereségeket hárítja ellenfelünkre, Vitrivius pedig az ingyenes építések után fizet minden alkalommal két aranyat. Ezeken kívül 33 másik vezetővel kalkulálhatunk, amelyek szintén változatos kombinációkban frissítik fel a jól ismert játékmenetet. A Leaders kiegészítőhöz tartozik még egy Róma csoda lap, aminek birtokosa olcsóbban tud több vezető lapot kijátszani, valamint a négy új céh lap némelyike is az új karakterekhez kapcsolódik.

A 7 Wonders: Leaders olyan, amilyennek egy ideális társasjáték kiegészítőnek lennie kell! A vezető lapok meghozták a kellő csavart és újítást, új változókat is belevitt a számításokba, ugyanakkor az eredeti játék taktikai elemei sem szorultak háttérbe. A francia tervező, Antoine Bauza és a kiadója összesen hét kiegészítőt ígértek, ezek közül a másodikat, a Cities-t májusra várhatjuk, ebben a hírek szerint helyet kap két új csoda, rengeteg lap, különleges fekete kártyák, nyolc játékos és páros harci lehetőségek.

Catan telepesei: Tengeri utazó; Lovagok és városok

A Catan telepesei sokaknak az első komolyabb társasjáték élményt jelentette, így valószínűleg ennek kapcsán ismerkedtek meg legtöbben a kiegészítő fogalmával. A Catan szabályai a gyakorlott társasjátékos szemünknek mára olyan egyszerű, mint a bot, így a bonyolításnak szánt bővítések nélkül már nem is szoktunk nagyon játszani, viszont szerintem fontos, hogy a kezdők milyen sorrendben ismerkednek meg velük.

A Tenger utazói jelent meg elsőként, és a szerző, Klaus Teuber másik két játékaihoz, a szintén sikeres Anno 1503-hoz és a kevésbé sikeres Entdeckerhez hasonlóan a földrajzi felfedezéseket keverte az ismert cserekereskedelmi mechanizmushoz. A sziget kikötőiből kiépíthetünk tengeri útvonalakat hajóinkkal, amelyekkel újabb szigeteket fedezhetünk föl, hogy termékeny területein újabb településeket alapítsunk. A szabálykönyv többféle játékvariánst kínál, így lehet különböző összeállítású szigetvilágot meghódítani, egy-egy plusz szabállyal kiegészítve a játékot. A kiegészítő szabályai nagyon egyszerűek, új bonyodalmat csak a vízen vívott verseny nyújt, ami lényegében ugyanúgy a termékeny területek megszerzéséről szól, mint az alapjáték.

A Lovagok és városok már összetettebb kiegészítőnek tekinthető, sokkal több lehetőséget nyújt, mint a tengeri kaland. A történet szerint Catan szigetét barbárok fenyegetik, ezért a fejlődő telepesek kénytelenek lovagokat állítani otthonuk védelmében. A fejlődő városok már kereskedelmi anyagokat is előállíthatnak, ércből pénzt vernek, fából papírt és gyapjúból szövetet készítenek. Az új anyagokból fejleszthetjük a gazdaságunkat, illetve áldozhatunk a tudományoknak és a politikának, amivel később fejlesztés kártyákhoz juthatunk. Minden körben három különböző kockával dobunk, egy natúr és egy piros színű számozottal, valamint egy különlegessel, amin a három hatalmi ág színe, illetve a barbárok hajói láthatóak. Úgy juthatunk a tematizált speciális lapokhoz, ha az adott színű szimbólum mellé a piros kockával a fejlettségi szintünkkel egyenlő vagy kisebb értéket dobunk. Minden szint kiépítéséhez egyre több kell a megfelelő kereskedelmi anyagból, míg a hatodik szinttel egy-egy metropoliszt is kiépíthetünk, ami szintén extra pontokat jelent a játék végén. A kalózhajó jel dobására a barbár hajók közelednek a sziget partjaihoz. Ennek elhárítására lovagokat képezhetünk és állítunk csatasorba, hiszen a sziget megmentője minden támadásnál pontokat gyűjthet. Az új kereskedelmi anyagok, a felosztott fejlesztések, és a katonák igen sokrétűvé teszik az amúgy egyszerű játékot.

Mi a családban annyira megszerettük a kiegészítőket, hogy mostanában már szinte csak mindkét kiegészítővel megtoldva játsszuk a Catan telepeseit, rutinos játékosoknak sokkal jobban élvezhető lesz így a szerencsére épülő cserekereskedelmi játék. Ellenpontként kell megemlítenünk a régi és az új kiadás kompatibilitási problémáit, ugyanis az első kiadás fa figurái és játékelemei közel sem tökéletesen passzolnak második generációs, műanyag figurás Catan kiadással. Ma már csak az új verzió kapható az alapjátékból és a két kiegészítőből, viszont a legtöbb embernek még a „kis, fa templomos” kiadás van meg, így ha a teljes értékű élményt szeretnének, kénytelenek vagyunk az új Catant is beszerezni (vagy egy fafigurás kiadást vadászni az apróhirdetések közt…). Lehet, hogy ezzel a Piatnik az alapjáték eladását akarta növelni, vagy csak az európai piachoz akart csatlakozni, mindenesetre sokan átkozódtak, és túrták a boltokat egy-egy régi típusú kiegészítő után.

A Catan telepesei és a 7 Csoda a múlt és a jelen két legnagyobb sikere, persze ez csak a jéghegy csúcsa. Ott van még rengeteg, kiegészítőkben tobzódó, népszerű társasjáték, mint a Carcassonne vagy a Dominion, de ezekről csak legközelebb…