Mint a múltkor ígértem folytatódik a páros játékokról szóló sorozat, ahol olyan társasokat igyekszem bemutatni, amelyeket kifejezetten két személy számára találtak ki. Legutóbb három absztrakt játék került terítékre (a sorozatban később még többről is lesz szó), viszont ezúttal a sokak számára könnyebben átélhető tematikus társasjátékokon a sor.
Mr. Jack in New York
Az egyik legismertebb sorozatgyilkos legenda máig a Hasfelmetsző Jacké, aki a viktoriánus Angliában szedte nem kimondottan ártatlan áldozatait. Óriási rendőri erőket mozgattak meg a titokzatos démon kézre kerítésére, azonban mai napig nem sikerült felfedni Jack valódi személyazonosságát. A rendőrség és a gyilkos hajszája, a nyomozás és a következtetés kiváló témát biztosít számos társasjáték részére, mégis az egyik legjobb ezek közül kétségtelenül Bruno Cathala és Ludovic Maublanc összeszokott szerzőpárosának alkotása, a Mr. Jack in New York. A játék eredetije, a Londonban játszódó Mr. Jack 2006-ban jelent meg, és hamar nagy sikert aratott, szerintem azonban a három évvel később megjelenő, továbbfejlesztett változat, a Mr. Jack in New York sokkal izgalmasabb és sokrétűbb, mint elődje, ezért most inkább erről mesélnék.
A történet szerint a Hasfelmetszőnek sikerült az Egyesült Államokba menekülnie, de az épülő Manhattan szigetén már egy éber nyomozó várja. A játékosok felosztják a két szerepet, az egyik lesz Mr. Jack, aki a játék elején titokban kihúzza, melyik karaktert irányítja a játékban, az ő célja, hogy álcáját megőrizze, és megszökjön a rendőri erők elől, míg a Nyomozó az idő lejárta előtt próbálja felfedni a gyilkos kilétét, hogy letartóztathassa. Nyolc szigeten rekedt szereplőt mindkét játékos mozgathatja, amelyek különleges képességeit és helyezkedését minkét fél a saját oldalára fordíthatja. Így épülnek épületek, metró vonalak és gázlámpák, amelyek fényében megláthatjuk a gyilkos igazi arcát. Minden kör végén a Hasfelmetszőnek be kell vallania, hogy az személyét rejtő karakter látható e- vagy sem, azaz, ha egy másik szereplő mellett, vagy a lámpa fényében áll, akkor kijelenti, hogy látható, ha nem, akkor láthatatlan. A Nyomozó célja, hogy ez által körről körre kizárja az ártatlan karaktereket, Mr. Jack pedig próbálja megzavarni a rend őrét és a felbolydulásban meglépni az egyik kijáraton.
Egy kifejezetten gyors játékról van szó, mégis nagyon sok logikázásra és következtetésre van lehetőség mindkét szerepben. Teljesen másképp kell a Nyomozót és Mr. Jack-et irányítani, a karakterek előnyeit és a város infrastruktúrájának építését a lehető legjobban kihasználni, ezek változatossága miatt rengetegszer újra lehet játszani.
A sikeres táblajátékoknál szinte kötelezővé vált a kártya, illetve kockajáték változat kiadása, nincs ez másképp az egyik legnagyobb márkanévnek számító Catan telepeseinél sem. Sajnos sok esetben az ember úgy érzi, hogy ezek a változatok csak egy-egy újabb rókabőr lehúzását jelentik, viszont néha a szerzők igazán ötletesen adaptálják eredeti játékukat, ezek közül az egyik kedvencem (a Keltis kártya és az Alhambra kártya mellett) a Catan kártyajáték.
A klasszikus cserekereskedelmi játék nem volt játszható két játékossal, még ha léteznek erre a változatra közepesen működő házi szabályok. A kártyajátékban az alapok azonosak az eredetivel: itt is kockadobásokkal nyersanyagokat termelünk, amelyekből utakat és városokat húzhatunk föl, miközben igyekszünk minél jobban kereskedni és katonailag is uralni a szigetet. A kártyajáték változatból azonban kikerült a közös térkép, ugyanis itt mindenki egy saját sávban bővíti birodalmát, egyre több és több területet meghódítva. A játékban különleges épületeket is építhetünk (katedrális, kikötő, gyakorló udvar), amelyek speciális képességeikkel segítenek, valamint időről-időre katonáinkat is ki kell állítanunk egy lovagi tornán. A Catan kártyajáték jól megfűszerezi a táblás változat szabályait, és új elemeivel kifejezetten kiélezi a versengést a két fél között. Elég változatos események, lovagok és épületek teszik színessé a játékmenetet, és a Catan márkanévhez hűen mindezt könnyen fokozhatjuk az angol és német nyelven megjelent kiegészítő csomagokkal.
Két játékosnál sokszor a legkézenfekvőbb társasjáték téma egyértelműen a háború. Két ellenséges erő feszül egymásnak, a lehető legjobb stratégiai és taktikai fogásokat vetik be ellenfelük ellen, mintha csak különféle társasjátékokhoz találták volna ki a történelem nagy ütközeteit! A Második Világháború a gazdag film és irodalmi feldolgozása miatt mai napig a legnépszerűbb korszaka a történelemnek, ezen belül is az egyik legepikusabb csata a Normandiai partraszállás (persze ebben nagy szerepe van a Ryan közlegény megmentése c. nagyszerű filmnek is). A Memoir ’44 tervezője, Richard Borg a szövetséges erők európai betörésének 60. évfordulójára hangszerelte át a jól ismert harci játékmechanikáját a második világháború korszakára. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Borg több hasonló rendszerű háborús játék atyja, mint mint például a fantasy témájú Battlelore, az ókori Commands & Colors: Ancients és a napóleoni időket megidéző Battle Cry)
A Memoir ’44-ben a szövetséges- és a tengelyhatalmak néznek farkasszemet egymással, hogy különböző csatákban próbáljanak egymás fölé kerekedni. A szabályfüzetben található 16 küldetés alapján építjük föl a hatszögekre felosztott táblára a kezdő fölállást, így kerülnek a csatatérre hegyek, erdők, városok és folyók, ez alapján sorakoznak fel az ágyúk, páncélosok, gyalogosok és minden, ami egy hamisítatlan világháborús csatához kell. A játékosok parancsnoki lapjaikkal irányíthatnak bizonyos egységeket, akik a terep megkötéseivel mozoghatnak és támadhatnak a csatában. Speciális kockákkal dobva próbáljuk ellenfelünk hadosztályának szimbólumát kidobni, hogy egységeit legyőzhessük. Támadás, manőverezés és taktikázás, igazi harctéri tábornokoknak érezhetjük magunkat egységeink mozgatása közben, büszkélkedhetünk egy-egy sikeres áttörés után vagy süthetjük le szemünket a kényszerű visszavonulás után. A küldetésekben leírt felállás gyakran egyenlőtlen, hiszen a történelem sem igazságos, ezért sokkal hitelesebbnek hatnak a csaták, amelyekkel az egész nyugati offenzívát nyomon követhetjük.
Sokak kritikája szerint a játékban túl sok múlik a szerencsén, és a játék megfelelő előkészítése is majd annyi időt vesz igénybe, mint maga a tényleges harc. Valóban időigényes az előpakolás, és sokszor a hadiszerencse nélkül nem tudjuk megdobni kockánkkal azt a vágyott gránátot, amivel a bunkerből kifüstölhetnénk a fritzeket, mégis a Memoir ’44 hangulata minden ilyen gyengeséget jóvátesz! Igazi tábori terepasztal fölé görnyedhetünk, átérezhetjük a taktikusok minden dilemmáját, mindezt egy nagyon szórakoztató és izgalmas társasjátékban.
A Memoir ’44 számos kiegészítővel bővült az évek során, így felvehetjük a kesztyűt a keleti front hómezőin, a csendes óceáni szigetek fülledt dzsungeléiben vagy akár az észak afrikai sivatag kietlen vidékein is. Szerencsémre szinte minden kiegészítőt sikerült már kipróbálnom, vannak egészen kiválóak és felejthetőek, ha ezekről is szívesen olvasnátok, akkor tessék itt lent „lájkolni” vagy kommentelni, és akkor hamarosan ezekről is beszámolok a blogon!
Utolsó kommentek