Akik elmélyültek már a társasjátékok világában, de azok is, akik csak szorgos olvasói blogunknak, bizonyára találkoztak már a világ legnagyobb játékos honlapjának nevével, a Boardgamegeek.com-al, ami egy óriási játék adatbázis és egy közösségi oldal ötvözeteként működik. Most ahelyett, hogy a teljes BGG-vel foglalkoznánk (ha olvasnátok erről is, akkor tessék csak bátran kommentben jelezni) inkább az efféle adatbázisok sajátosságával, a felhasználók értékelései alapján összeállított Toplistával. Egy adott játékot minél többen és minél magasabbra értékelnek egy 10-es skálán, annál előrébb lesz a BGG ranglistáján, így a tömegek véleménye alapján válogathatunk a legjobbnak ítélt játékok közül. A lista hosszú, és hemzseg a Magyarországon nehezen elérhető játékoktól, ráadásul az ember saját ízléséhez igazítva gyakran találkozik túlértékelt, vagy éppen érdemtelenül leminősített játékokkal, mégis azt hiszem, hogy ahogy az ember szívesen megpróbálkozik a közösség által nagyra értékelt filmekkel és könyvekkel, ugyanúgy érdemes mindenkinek megpróbálkozni a Boardgamegeek.com felhasználói által megszavazott társasjátékok krémjével, a legjobb 12-vel. A szemlét természetesen a végéről kezdjük, és lassanként haladunk a csúcs felé, ahol a cikk születésekor elérhető népszerűségi adatokon kívül a játékokról is többet megtudhattok.

12. 7 Csoda (Átlag értékelés: 7.95)

Ha azt mondanák, hogy az utóbbi pár évből emeljek ki egyetlen játékot, akkor nem kéne sokáig latolgatnom a döntést, és a sokszorosan díjnyertes 7 Csodát nevezném meg. A társasjátékos világ már a játék megjelenése előtt felforrt, a kiadás után pedig szó szerint az egész világot meghódította. A BGG ranglistáján a kezdetektől tört fölfelé, a Családi játékok kategóriájában világelső lett, sokak ezt jósolták neki a főtáblán is, viszont az utóbbi időben megtorpanni látszik (akár csak a Stratégiai játékok kategóriában), úgy látszik a tapasztalt játékos közönség szereti, de azért a fajsúlyosabb klasszikusokat még nem sikerült kiütnie.

A 7 Csodában minden a kártyák körül forog. A játék három koron keresztül kalauzolja a játékosokat, akik a játék elején mind magukra vállalják valamelyik nagy ókori civilizáció vezetését, s vele együtt egy addig még nem látott csodás építmény megépítését, mint például a gízai piramisokat, a babiloni függőkertet vagy éppen a rodoszi kolosszust. Korról-korra hét-hét lapot kapunk a kezünkbe, amelyekkel fejleszthetjük a gazdaságunkat, termelhetünk különféle alapanyagokat, céheket alapíthatunk, toborozhatunk hadsereget és áldozhatunk a kultúráknak, majd miután kiválasztottuk a nekünk legmegfelelőbbet, tovább adjuk egyik szomszédunknak. A kártyák kézből-kézbe járva alakítják és bővítik a lehetőségeket, így döntéseinkkel nem csak kultúránk fejlődésének irányát szabhatjuk meg, hanem a velünk szomszédos civilizációkra is komoly hatással vagyunk.

A játékban hét csoda áll rendelkezésre, mindegyik valamilyen különleges képességet biztosíthat felépítőjének (ami meglepő módon nem feltétele a győzelemnek), ami megszabhat egy nagyjábóli stratégiát, viszont később minden a megfelelő lapkombinációk és nyersanyagaink szabta határok felismerésén múlhat, miközben közben minden lépéssel ellenfeleink taktikáját megtörni, vagy kihasználni. Mindenki kicsit a saját pecsenyéjét sütögeti, de közben csak az nyerhet, aki az ellenfelei fejlődését is figyelemmel követi, ezáltal az interakció a játék egyik legfontosabb momentuma.

A sok-sok parti után (lehet ebből a játékból egyáltalán keveset játszani?) egyre jobban nyilvánvalóvá válik, hogy a korlátozott lehetőségek mögött milyen végtelen lehetőségek bújnak, hihetetlen módon minden partiban csupán tizennyolc döntés meghozásával irányítjuk civilizációnkat. Az első egy-két játék után még kiegyensúlyozatlannak tűntek a győzelmi feltételek, többek szerint a tudományok zöld lapjai túl erősek a többiekhez képest, később ugyanezt sütötték rá a lila céh lapokra, viszont hamar rájöttünk, hogy nincs tökéletes bölcsek köve a játékban, hisz minden taktika erős lehet, ha valaki megfelelően felismeri a lehetőségeket. Mindhárom korban hat lapot választhatunk ki magunknak, így gyakorlatilag minden partiban tizennyolc döntésben kell a legmegfelelőbb utat választanunk. Ez így nagyon kevésnek tűnik, viszont ebben a fél órás játékban még így is annyi lehetőséget és változatosságot fedezhetünk fel, mintha órák hosszat egy tábla fölé görnyedve döntések százaival irányítanánk a történéseket. A 7 Csoda sok klasszikus ötletet használ fel, egy gyönyörű, letisztult köntösbe bújtatva adott nekünk egy könnyen megtanulható pörgős játékot, amiben mégis mindenki átélheti, hogy milyen lehet egy ókori civilizáció vezetése.

11. Dominion (Átlag értékelés: 7.94)

Ami 2011-ben a 7 Csoda, az volt 2008-ban a Dominion. Egy kártyajáték, ami klasszikus vonásokkal és témával, mégis egy új mechanizmussal megfűszerezve robbant be, aratta a világ társasjátékosainak díjait, ma pedig már tudjuk, hogy a rajongótáborának lassú csökkenése helyett folyamatosan növekszik a brandje, még ha ebben komoly szerepe is van az azóta jól kitalált rendszerességgel megjelenő kiegészítő csomagoknak is. A BGG Toplistáján megszerzett előkelő helyezése nagyban köszönhető az óriási rajongótáborának, viszont a kezdő társasozók mellett a rendszeresen játszókat is magával tudta ragadni, hiszen a Stratégiai Játékok listáján is bejutott a legjobb 15 közé.

Egy kártyajáték, mégis ekkora a doboza? Mégis, hogy lehet 500 kártyával zsugázni? Sok ember ezeket teszi szóvá, amikor szembesül a Dominionnal, mégis amikor az ember kirakosgat mindent a helyére, elmondja miről is szól a játék és pár próbakör lement, szinte mindenki beleéléssel kezdi gyűjtögetni a pénzét, hogy királyságához a legjobb területeket és alattvalókat szerezze meg. A játék lelke egy úgynevezett pakli építő mechanizmus, aminek köszönhetően a parti kezdetén kapott pár rézpénz lapokkal és birodalmunk területét jelző győzelmi pont kártyákkal való ügyeskedéssel a játék végére egy nagy stósz lapunk lesz, célunk, hogy ebben minél több győzelmi pont kártya kapjon helyet. Körről-körre az aktuális paklink tetejéről felhúzunk öt lapot, ezekből kell mindig a legjobban gazdálkodnunk: a terület kártyák értéktelenek a játék közben, viszont a végén csak pontot, a pénz kártyák értékén pedig vásárolni tudunk a középen elhelyezkedő piacról. A piacon területek és nagyobb értékű pénzeken kívül található még 10 féle akció kártya, amelyeket a dobozban található 24 fajtából sorsolunk ki minden parti alkalmával, ez biztosítja, hogy a változatos variációk miatt minden parti egyedi lehessen. Ezek az akciólapok mind egyedi képességgel rendelkeznek, feljogosíthatnak laphúzásra, vásárlás vagy más akciók megsegítésére, de akár átkokat is szórhatunk ellenfeleink kártyái közé. Minden megvásárolt lapot az elköltött és kezünkben maradt lappal együtt a dobott paklira dobjuk, és újabb ötöt húzunk a következő körre, majd amikor a húzópaklink elfogyott, újrakeverjük, és immáron az előző körökben vásárolt, erősebb lapokat is fel lehet már húzni.

A Dominion sikere mögött egyértelműen a jól kiegyensúlyozott pakli építő mechanizmus áll, amit a kezdő és tapasztalt játékosok is maguknak éreznek, hiszen minden szinten sok izgalmat nyújt a ját ék menete. Kezdőként a játékosok a Dominionban általában több heéyet hagynak a szerencsének, hiszen mindenféle lapból igyekeznek minél többet gyűjteni, végig ügyelve a kincsek – akciólapok – győzelmi pontok egyensúlyára, ami végig biztosítja az ütemes növekedést. Igazán tapasztalt játékosokkal azonban csak az első magyarországi Dominion versenyen volt alkalmam találkozni, és ekkor kristályosodott ki, hogy az igazi profik pár akciólap kombináció feldúsításával egy sokkal kiszámíthatóbb paklit igyekszenek fölépíteni, ami gyorsan és hatásosan üti ki ellenfelüket. Részemről én sokkal szívesebben ülök le egy kicsit kiszámíthatatlan, családi Dominion partiba, mint a vér profik közé, akik segítőkészségük ellenére is rövid úton kicsinálnak. De hát az emberek szeretik a konfrontációt, mi sem bizonyítja, hogy a BGG Toplistáján feljebb még jön majd egy Dominion játék, nyúlszívűek rettegjetek!

10. Caylus (Átlag értékelés: 7.98)

Ugyan újra csak három évet ugrunk vissza az időben, mégis a 2005-ös, Spel des Jahres Év Komplex Játéka díjas Caylus mára igazi, szanaszéjjel játszott klasszikusnak számít az eurogame-ek világában. Mondhatni egy megkerülhetetlen alkotás, ami megjelenése óta vállaltan rengeteg játékot inspirált, mégis a mai napig a legjobbak közül való, így teljesen megérdemelten került a legnagyobb társasjátékos oldal toplistájának tízedik helyére, és a Stratégiai Játékok listáján is csak egy hellyel maradt le a kerek helyezésről.

A játék alapjai sok társasból lehetnek ismerősek ma már, amelyek a megjelenéskor még kifejezetten újszerűen hathattak, ezért a modern társasjátékosoknak nem fognak komolyabb nehézséget okozni a szabályok elsajátítása, mégis hamar fel fog tűnni, hogy mennyire komoly és mély játékról is van szó. A játékosok a középkori Caylus várának építkezésére érkező építészek, akik a város felvirágzása közben próbálnak minél nagyobb hírnévre szert tenni (igen-igen sokan már heveny unalmat kapnak ettől az ezerszer felhasznált témától, de tessék ezen túllendülni, érdemes). Minden egyes körben a játékosok a megszabott sorrendben küldik ki egyesével embereiket (összesen hat ebből rendelkezésre fejenként) a várból induló út mellett található helyszínekre, amelyek később mind-mind egy speciális akció végrehajtására adnak majd lehetőséget. Van, amelyik alapanyagot ad (követ, fát, ételt, szövetet vagy aranyat) másokkal pénzt szerezhetünk, adhatunk-vehetünk és építkezhetünk. A játék kezdetén csak korlátozott számú helyszín áll rendelkezésünkre, viszont ahogy a játékosok különféle alapanyagokból újabb épületeket húznak föl a játék nyújtotta lehetőségek lassanként kezdenek kibővülni. Az akciók választását fűszerezi egy kis fehér korong által szimbolizált jegyző, akit a játékosok egy épülettel, illetve pénzért mozgathatnak, ez szabja meg, hogy melyik épületek használhatóak az adott körben, ugyanis csak azok a helyszínek aktiválódnak, amelyek a jegyző és a vár között helyezkednek el, így fontos szemmel követnünk a ravasz figurát, hiszen ellenfeleink a teljes stratégiánkat keresztülhúzhatják egy jó lépéssel. Győzelmi pontok gyűjtése is sokféle lehet, az épületek felhúzása is pontot hoz (értelemszerűen minél nagyobb projekt, annál többet), ráadásul amikor ellenfelünk használja később az mindig egy pontot kamatozik, valamint Caylus várát is építenünk kell, az részeitől függően győzelmi pontokat, illetve királyi kegyet hozhat, amivel szintén muszáj jól gazdálkodnunk, mert sok múlhat rajta.

Röviden átfutva is látszik, hogy a sokrétű játékmenet alapjai igen megszokottak, de ezzel senki ne írja le az egyik legnagyobb klasszikust, hiszen a Caylus a társasjátékok egyik legjobban kisúlyozott, legkalkulálhatóbb stratégiáját nyújtja. A középkori várépítős téma szinte már közhelyes, a játék különféle mechanizmusai ma már számos helyről köszönnek vissza, mégis egy ennyire kiszámolt és összerakott játék még ma is ritkaságszámba megy. Az összecsapások rengeteg agyalást követelnek, minden lépést alaposan ki kell találnunk, hiszen minden erőforrásunkat és a lehetőségeket a lehető legjobban kell összehangolnunk, és mindez a világ egyik legjobb játékát alkotja.

 

Legközelebb a ranglista következő három játéka kerül terítékre, addig is szeretném mindenki figyelmébe ajánlani a Brettspielwelt.de honlapot, ahol egy rövid regisztráció után ingyen próbálhatjuk ki mindhárom (és még sok más) játékot online, ismerőseink vagy az interneten szörfözők ellen.