játszma

Minden sokat társasjátékozó szülőben titkon bujkál a vágy, hogy előbb-utóbb az ő saját kedvenc játékait játszhassa a gyerekeivel. A gyakorlott társasjáték-őrültek egy szűk rétege ezt annyira komolyan veszi, hogy már a háromévesekkel is a saját, bonyolult és hosszú kedvenceit játszatja, mondván, "még két év, és már egész jól fogja játszani". A korábbi bejegyzésekből talán kiderült, hogy erről más a véleményem, nem vagyok ennyire megszállott - de azért kedvenceim és kedvenc tervezőim nekem is akadnak. Ezek egyike Wolfgang Kramer, aki évtizedek óta számos csodás társasjátékot kreált felnőtteknek és nagyobb gyerekeknek (a teljesség igénye nélkül: El Grande, Tikal, Torres, vagy az utóbbi időkből Asara, The Palaces of Carrara). És egyik legnépszerűbb, legtöbb példányban elkelt, ugyanakkor talán legegyszerűbb alkotása, a Vigyáz(z)6! című kártyajáték, eredeti címén 6 nimmt!

A játéknak pár éve junior változata is létezik, és már bő négyéves korában ki is próbálta a keresztfiam, amint azt valamikor megtudtam. Nosza, remek alkalom, hogy megismertessük Miskát is az első Kramer-darabbal, jutott elvakult rajongói eszembe, és mivel a dobozon "5 éves kortól" szerepel, a kártyákon pedig állatok, ami a lehető legjobb téma az én állatbolond nagyfiamnak, pár héttel a születésnapja után már téptük is le a fóliát a Vigyáz(z)6! Junior kártyáinak csomagolásáról.

A felnőtt, társasőrült játékosok érdeklődése idővel egy kissé beszűkül. Mindenki megtalálja a maga műfaját, stílusát, és ritkán akar attól túlságosan eltérő játékokkal játszani. Vannak, akik a tematikus, egymással harcolós fantasy játékokban találják meg a számításukat; mások az absztrakt stratégiai játékokat részesítik előnyben; megint mások inkább a rendkívül összetett, két órán keresztül folyamatos számolást, újratervezést igénylő játékokat kedvelik és így tovább. A felnőtt társasjátékok ipara ezt ki is szolgálja, csupán bátortalanul mer egy-egy kisebb kitérőt tenni, új képességeket igénybe vevő elemeket tenni az ismerős mechanizmusok közé.

Na, ezért szeretem kifejezetten a jó gyerekjátékokat: a gyerekjáték-tervezők keze egyáltalán nincs megkötve. Szabadon tervezhetnek ügyességi játékot, kihasználhatják a mágnes csodáját, a szerencse szinte akármilyen szintű szerephez is juthat és így tovább. A Zoowaboo például egészen különleges játék: hozzá hasonlót egyszerűen nem tudok megnevezni - ezért is várta egy ideje, hogy Miska megkaphassa az ötéves születésnapjára.

Szeptember 1-én Miska ötéves lett. Nemrég a lányomról is írtam egy afféle helyzetjelentést, egy éve pedig szintén beszámoltam mindkettőjük fejlődéséről a születésnapjuk alkalmából, úgyhogy ezt most is megteszem.

(Fotó: Bakainé Bernáth Szilvia)

Ha már a legutóbb szóba került a korkülönbség áthidalása, ejtsünk szót egy olyan játéktípusról, amely önmagában remek lehetőséget ad különböző tapasztalati szintű játékosoknak arra, hogy együtt játsszanak és mindannyian élvezhessék az egészet!

A kooperatív játékok gyakran ilyenek. A kooperatív vagy összedolgozó játék a Magyar Társasjátékos egyesület szójegyzéke szerint "Olyan játék, ahol a játékosok együtt, a "játék ellen" játszanak; csak kooperációval, összedolgozással van esélyük a győzelemre (pl. Rettegés Arkhamban), együtt győznek, vagy együtt veszítenek." Ennek legegyszerűbb formái már gyerekjátékok szintjén is megjelennek, írtam is már ilyenekről, konkrétan a kis és nagy gyümölcsöskertről, illetve a Bogyó és Babóca - Szülinapi meglepetésről, de népszerű kooperatív gyerekjáték a Maskenball der Käfer is, amelyben a katicabogaraknak kell a jelmezbál előtt pöttyöket csereberélniük, és el kell készülniük mindezzel, mielőtt a hangyák odaérkeznének a helyszínre és megennének előlük mindent.

Kihirdették ma délután az immár negyedszer odaítélt Magyar Társasjátékdíj fődíjasát és különdíjasát. Ennek kapcsán írok egy keveset mindegyik jelöltről.

De előbb még pár rövid gondolatot hozzáfűzök a díjhoz. A Magyar Társasjátékdíj, amint az a honlapján is olvasható, 2010-ben azzal a céllal alapult, hogy "megszólítsa a hétköznapi vásárlókat és játékos kedvű embereket, hogy iránymutatást nyújtson számukra, és játékválasztási tanácsokkal segítse a döntéseiket." "A Magyar Társasjátékdíj elsősorban a családi társasjáték kategóriában kívánja díjjal jutalmazni a játékokat. (…) Elsődleges szempont, hogy a díjazott vagy díjra jelölt játékoknak olyan játékosok számára kell értékesnek lennie, akiknek nem mindennapos tevékenységük a társasjátékokkal való foglalatosság. A díjnak előnyben kell részesítenie azokat a társasjátékokat, amelyeknek egyszerű és könnyen értelmezhető szabályaik vannak, és játékidejük 30-60 perc."

Bár ezek tisztán lefektetett szabályok, az idei mezőny is mutatja, hogy nem is könnyű mindig megfelelni ezeknek. A társasjátékozást igazán komoly hobbinak tekintő pár száz (legjobb esetben pár ezer) hazai rajongó is valószínűleg nehezen tudja már elképzelni, milyen is az a játék, ami a kezdők számára is könnyen érthető.