játszma

Írtam már párszor róla, és valószínűleg a jövőben is fontos téma lesz a játékokhoz ajánlott minimális életkor kérdése. Európai típusú vagy kártyajátékok esetén a dobozra írtak viszonylag jó iránymutatót jelentenek (kivéve, amikor nem), de mi a helyzet az absztrakt stratégiai játékokkal?

És itt most az absztrakt játékokról a klasszikus definíciójuknak megfelelően beszélek, amely nem olyan megengedő, mint a fél-köznyelvi meghatározás, hogy tudniillik az absztrakt annyi, mint téma nélküli, vagyis színek, formák, számok, effélék lehetnek benne, de nincs sztorija, nincsenek rajta sajtra vágyó, vidám egérkék és így tovább. A klasszikus definíció nem ez, abba ugyanis például az egeres-sajtos Quoridor Kid belefér, ahogy a két királyság háborúját a csatamezőn bemutató sakk is, miközben például a számjegyes, színes korongos Rondo, amelyről korábban írtam, nem.

Véget ért a nyár, amit ép ésszel legfeljebb csak vízparton lehetett elviselni, úgyhogy talán sokaknak nem kifejezetten a társasjátékozásról szólt ez az időszak. Most azonban, szeptember kezdetével visszatér a hétvégi apuka rovat, és az egyre hosszabbodó estéknek hála, talán otthon is egyre gyakrabban kerül ismét játék az asztalra.

Németországban kihirdették az elmúlt évtizedek legfontosabb társasjátékos díja, a Spiel des Jahres (Az év játéka) nyerteseit. A díj egyenlő a nagy sikerrel a társasjátékok világában: nyerteseinek legalább három-négyszázezer eladott példány garantált, de jó esetben milliónál is többen kedvelik és vásárolják meg ezeket a játékokat (csak pár cím: Catan telepesei, Carcassonne, Ticket to Ride, Zooloretto, Dominion, Dixit, Qwirkle...) Bár a blog jelenleg nyári szünetet tart, erről azért mégiscsak be kell számolnunk röviden.

Bár nem is olyan régen írtam ismételten a korhatárról, és tényleg tisztában vagyok a gyerekek képességeinek (és főleg: tapasztalatának) korlátaival, illetve azzal, hogy nem érdemes sürgetni a fejlődésüket, erőltetni a nagyobbaknak való játékokat, azért néha a legjobb szándék mellett is tévedhet az ember. Persze ebben közrejátszott az is, hogy ezt követően, főként Miska kérésére, főleg nagyobbaknak való játékokat tanultunk meg, olyanokat, mint a Rondo (6+), A Gyűrűk Ura (6+), az Abandon Ship (10+), az Alles Kanone (6+) és a Gold Nuggets (8+) - ezekről be is számoltam az elmúlt hetekben. Ezek alapján úgy gondoltam, hogy az igen egyszerű szabályú, bájos grafikájú Alles Käse! (a festményszerű táblás játékai kapcsán ismertebb Michael Menzel rajzaival), amelynek a dobozán 6+ szerepel, tökéletesen meg fog felelni Miskának.

Szeretem az ötletes kis kockajátékokat. Bár tíz éve még bután néztem, amikor valaki azt mondta nekem, hogy a kockaiskola (gyakorlatilag a Yahtzee) nem pusztán szerencsejáték, ma már én is látom az esélylatolgatás művészetének szépségét. Bár akadnak összetettebb kockajátékok is, amelyeket kedvelek (Roll Through the Ages, Ra: The Dice Game, Saint Malo), az egyszerű újakra is mindig vevő vagyok. Idén a Piatnik két ilyet is megjelentetett Reiner Kniziától, és míg a Dino Park leírásában ráismertem a Code Crackerre (amelyről már korábban írtam ebben a rovatban, a szabály ugyanaz, csak a téma lett izgalmasabb), a Gold Nuggets nem tűnt ismerősnek, úgyhogy némi tipródás után végül beszereztem.