játszma

Minden sokat társasjátékozó szülőben titkon bujkál a vágy, hogy előbb-utóbb az ő saját kedvenc játékait játszhassa a gyerekeivel. A gyakorlott társasjáték-őrültek egy szűk rétege ezt annyira komolyan veszi, hogy már a háromévesekkel is a saját, bonyolult és hosszú kedvenceit játszatja, mondván, "még két év, és már egész jól fogja játszani". A korábbi bejegyzésekből talán kiderült, hogy erről más a véleményem, nem vagyok ennyire megszállott - de azért kedvenceim és kedvenc tervezőim nekem is akadnak. Ezek egyike Wolfgang Kramer, aki évtizedek óta számos csodás társasjátékot kreált felnőtteknek és nagyobb gyerekeknek (a teljesség igénye nélkül: El Grande, Tikal, Torres, vagy az utóbbi időkből Asara, The Palaces of Carrara). És egyik legnépszerűbb, legtöbb példányban elkelt, ugyanakkor talán legegyszerűbb alkotása, a Vigyáz(z)6! című kártyajáték, eredeti címén 6 nimmt!

A játéknak pár éve junior változata is létezik, és már bő négyéves korában ki is próbálta a keresztfiam, amint azt valamikor megtudtam. Nosza, remek alkalom, hogy megismertessük Miskát is az első Kramer-darabbal, jutott elvakult rajongói eszembe, és mivel a dobozon "5 éves kortól" szerepel, a kártyákon pedig állatok, ami a lehető legjobb téma az én állatbolond nagyfiamnak, pár héttel a születésnapja után már téptük is le a fóliát a Vigyáz(z)6! Junior kártyáinak csomagolásáról.

A felnőtt, társasőrült játékosok érdeklődése idővel egy kissé beszűkül. Mindenki megtalálja a maga műfaját, stílusát, és ritkán akar attól túlságosan eltérő játékokkal játszani. Vannak, akik a tematikus, egymással harcolós fantasy játékokban találják meg a számításukat; mások az absztrakt stratégiai játékokat részesítik előnyben; megint mások inkább a rendkívül összetett, két órán keresztül folyamatos számolást, újratervezést igénylő játékokat kedvelik és így tovább. A felnőtt társasjátékok ipara ezt ki is szolgálja, csupán bátortalanul mer egy-egy kisebb kitérőt tenni, új képességeket igénybe vevő elemeket tenni az ismerős mechanizmusok közé.

Na, ezért szeretem kifejezetten a jó gyerekjátékokat: a gyerekjáték-tervezők keze egyáltalán nincs megkötve. Szabadon tervezhetnek ügyességi játékot, kihasználhatják a mágnes csodáját, a szerencse szinte akármilyen szintű szerephez is juthat és így tovább. A Zoowaboo például egészen különleges játék: hozzá hasonlót egyszerűen nem tudok megnevezni - ezért is várta egy ideje, hogy Miska megkaphassa az ötéves születésnapjára.

Szeptember 1-én Miska ötéves lett. Nemrég a lányomról is írtam egy afféle helyzetjelentést, egy éve pedig szintén beszámoltam mindkettőjük fejlődéséről a születésnapjuk alkalmából, úgyhogy ezt most is megteszem.

(Fotó: Bakainé Bernáth Szilvia)

Ha már a legutóbb szóba került a korkülönbség áthidalása, ejtsünk szót egy olyan játéktípusról, amely önmagában remek lehetőséget ad különböző tapasztalati szintű játékosoknak arra, hogy együtt játsszanak és mindannyian élvezhessék az egészet!

A kooperatív játékok gyakran ilyenek. A kooperatív vagy összedolgozó játék a Magyar Társasjátékos egyesület szójegyzéke szerint "Olyan játék, ahol a játékosok együtt, a "játék ellen" játszanak; csak kooperációval, összedolgozással van esélyük a győzelemre (pl. Rettegés Arkhamban), együtt győznek, vagy együtt veszítenek." Ennek legegyszerűbb formái már gyerekjátékok szintjén is megjelennek, írtam is már ilyenekről, konkrétan a kis és nagy gyümölcsöskertről, illetve a Bogyó és Babóca - Szülinapi meglepetésről, de népszerű kooperatív gyerekjáték a Maskenball der Käfer is, amelyben a katicabogaraknak kell a jelmezbál előtt pöttyöket csereberélniük, és el kell készülniük mindezzel, mielőtt a hangyák odaérkeznének a helyszínre és megennének előlük mindent.

Borcsa harmadik születésnapja kapcsán a múlt héten már valamelyest szóba került a kérdés. Hogyan játszhatunk úgy, hogy a szabályjátékok szabályokhoz kötöttségét még csak éppen el-elfogadó, taktikai érzékkel még koránál fogva nem rendelkező, hároméves kislány és egy, immár a stratégiai gondolkodás és taktikázás felé kacsintgató ötéves fiú - no meg a negyedik évtizedében járó felnőtt - egyaránt részt vehessen benne?

Borcsánál ez a bonyolultabb játékok esetében rendszerint inkább nézői, esetleg kisegítői szerepet jelent - lehet ő a bank, a csinos segítő, aki adja a kellő játékalkatrészeket, például rendezgeti és igény esetén adogatja a kutyákat-macskákat az Amazing Flea Circusban. Más játékokba megpróbál beszállni, de még nemigen tud - mint a PitchCarban, amelyben néha körbebrümmögi autójával a pályát, vagy a Carcassonne gyermekeiben, ahol kezdetben egyszerűen csak mindig lerakhatta a figuráit, ha megjelent az ő színe egy lapkán.