játszma

Idén augusztus másodikán Borcsa betöltötte a harmadik életévét, és gondoltam, hasznos lehet a tavalyi összefoglalóhoz hasonlóan leírni, mit is játszik, hogyan is játszik egy hároméves nagylány. Persze rögtön hozzá kell tennem nemcsak azt, hogy természetesen minden hároméves más, és ebben a korban még a fejlettségi szint különbségei is nagyok lehetnek tapasztalattól és genetikától függően, de azt is, hogy egyéb körülmények is mennyit számítanak. Itt például főként Miska az egyéb körülmény, úgyhogy a legjobb cím a "Játék egy hároméves kislánnyal, akinek van egy csaknem ötéves bátyja" lenne.

Azt hiszem, az absztrakt játékokról túl sokat beszéltünk az elmúlt hetekben, különösen, hogy azért a nem absztraktak mégiscsak élvezetesebbek az ovisok számára, és gyakrabban elő is kerülnek otthon. Foglalkozzunk hát az ellenkezőjükkel, egy olyan játékkal, amelyben a szerencse, a memória is fontos, de a történet(ek) a legfontosabb(ak)!

A négyéves kortól ajánlott Der kleine Sprechdachsban olyan játékok ötletei elegyednek, amelyekről már beszámoltam itt. Mechanizmusát tekintve a lényeg ugyanaz, mint az Alles Kanone! (Vita Memorita) esetében - helyszínkártyákhoz rendelt, különböző tárgyakat, személyeket ábrázoló kártyákra kell emlékeznünk. Ugyanakkor megjelenik itt a gyerekbarát "dob és lép" ötlete is, azonban még mindig nem ez a legfontosabb és legmókásabb mechanizmus - hanem a történetmesélés. Igen, Rory Sztorikockái már egy éve népszerűek otthon, és igen, Miska is mondott velük pár mesét, de általában mégis én mesélek sztorikockákkal, mert a gyerekek még inkább hallgatni szeretnek, akkor is, ha a mese esetleg háromnegyed órásra nyúlik. No, ebben a játékban viszont mesélni is kell… És ebben Miskára igazán számíthatunk.

No, még egyet az absztrakt stratégiai játékokról, mielőtt a kronológiában eljutunk oda, hogy a lányom hároméves lett… Az alább kivesézendő játékoknak több közös tulajdonsága van, még ha nem is egyformák - annyi viszont már első blikkre is feltűnő, hogy a sakkhoz és az egyszerűbbik dámajátékhoz hasonlóan fekete és fehér jelölők küzdenek egymás ellen a 8×8 mezőből álló hadszíntéren.

Miska a Quoridorra némileg emlékeztető Mole Hill után, még aznap mindenképpen ki akarta próbálni azt a játékot is, amelynek vászonzsákján egy polip volt látható (oké, ez nem meglepő, hiszen szereti a polipokat, a polipmozgást is gyakran gyakorolja négy csápjával, de a polipos pizzát és szusit is élvezettel fogyasztja). Bár egy kicsit ki kellett ábrándítanom, mert kezdő szinten a Battle for Olympost a korongok szörnyeket, teremtményeket, isteneket mutató oldalával lefordítva kell játszani, azért még így is szívesen kipróbálta.

A szilveszteri kellemes élmények után pár hónappal meg is hoztam a döntést: a Quoridor Kid nagyon tetszett, de mivel nem sokkal könnyebb, egyszerűbb a Quoridornál, inkább az eredetit, a "nagy testvért" szerzem meg otthonra.

A rettentően egyszerű szabályú, mégis újkori klasszikusnak nevezhető absztrakt játékban vagy falat rakunk le az ellenfelünk haladásának meggátolására, vagy a figuránkkal lépünk előre, a cél eljutni az ellenfél alapvonaláig. A Quoridor egészen érdekes fogadtatásra lelt otthon: míg a feleségem kipróbáláskor éppen nem volt vevő rá (átlátván a döntés nehézségeit), a gyerekek annál szívesebben játszottak vele.

Írtam már párszor róla, és valószínűleg a jövőben is fontos téma lesz a játékokhoz ajánlott minimális életkor kérdése. Európai típusú vagy kártyajátékok esetén a dobozra írtak viszonylag jó iránymutatót jelentenek (kivéve, amikor nem), de mi a helyzet az absztrakt stratégiai játékokkal?

És itt most az absztrakt játékokról a klasszikus definíciójuknak megfelelően beszélek, amely nem olyan megengedő, mint a fél-köznyelvi meghatározás, hogy tudniillik az absztrakt annyi, mint téma nélküli, vagyis színek, formák, számok, effélék lehetnek benne, de nincs sztorija, nincsenek rajta sajtra vágyó, vidám egérkék és így tovább. A klasszikus definíció nem ez, abba ugyanis például az egeres-sajtos Quoridor Kid belefér, ahogy a két királyság háborúját a csatamezőn bemutató sakk is, miközben például a számjegyes, színes korongos Rondo, amelyről korábban írtam, nem.