játszma

Mielőtt az ünnepek végeztével végre visszatérhettem volna dolgozni, sok olyan dologra jutott időm, amire máskor nem - például játékok szabályait olvasgattam, esetleg fordítgattam is magamban. Bár alapfokon sem tudok németül, a társasjátékos németem az elmúlt évek alatt egészen magas szintre fejlődött, ezért nekiestem a Cards4You szabályainak. Emlékeztetőül: ez az a Németországból rendelt kártyajáték, amely 4 játékot ígért 4 éves kortól, és annak idején komoly csalódást okozott, mivel a négyből mindössze egy szólt a négyéveseknek, egy (az itthon repülős/autós kártyaként ismertté vált Trumps) hatéveseknek - ráadásul az utóbbi a nyelvfüggősége révén csaknem használhatatlan -, továbbá egy hét-, egy pedig nyolcéveseknek.

No, miután elolvastam a hét- és nyolcéveseknek szóló játékok (Zwölf és Hamstern) szabályait, meglepődtem, hiszen az utóbbi 80%-ban megegyezett a karácsony óta játszott Cheeky Monkey (Monkey Business) legkisebbeknek (négyéveseknek) szóló szabályvariációjával.

Rory újabb sztorikockái, a Voyages (Utazások) és Actions (Cselekvések) alcímet viselő, kilenc-kilenckockás készletek karácsonykor kerültek nálunk a fa alá, és mivel január első hetét is még friss (szerencsére rövid lefolyású) betegséggel töltötték otthon a gyerekek, velem együtt, az elnyújtott téli szünetben mindennap előkerültek ezek is. Legfőképp a délutáni szunyókálás előtt: ezekkel mondtam nekik a meséket.

Az Okavango egy hazánkban szinte teljesen ismeretlen, bár nagymúltú lengyel kiadó, a Trefl 2011-es játéka, kezdő tervezőtől (Bartek Brosz). Letisztult európai játékdizájnokhoz szokott szemmel kissé gyanúsnak is találtam a tiritarka, enyhén gügye állatfigurákkal és színes szövegekkel telepakolt dobozfedőt, és amíg nem kezdtük játszani, enyhe bizalmatlansággal kezeltem. A játék maga azonban kisebb pozitív csalódást okozott.

Újév napja, ha gyerekeid vannak, nem a délig alvás időszaka. Már évek óta hasonlóan alakul a rendszer: három-fél négykor fekszünk le a békés, társasozós este után, majd hat-fél hétkor keltenek a gyerekek, ráadásul ilyenkor valamiért az apák magukra vállalják a korai kelést (valószínűleg némi bűntudatból, hiszen ha nem is emlékeznek már, biztosan rajtuk múlt, hogy még egy és még egy partit lejátszottunk az éjszaka közepén). No, idén is valami efféle történt, én keltem hatkor Miskával és Borcsával, aztán némileg még szunyókáltam, amíg némi újévi mesenézéssel lekötöttem a kölyköket. Egy jó órával később kihozta keresztfiamat, Marcit az anyja, aki viszont visszatért aludni, majd még egy órával később megjelent az apja is, akivel így ezúttal a reggeli kétszemélyes társasozás elmaradt.

Játszottunk viszont a gyerekekkel! Miska újévkor is két új játékot tanult; ezek közül az egyik a Szellemes malom volt, ami mellé valamiért csak ketten ültünk le. A Szellemes malom (Geistermühle) Thomas Daum és Violetta Leitner társasjátéka, azé a két tervezőé, akik Miska karácsonyi ajándékáról (Die Kleinen Zauberlehrlinge) is gondoskodtak. Láthatóan ügyes tervezők ők, akik az Elvarázsolt labirintus sikerreceptjét nem is egyszer, hanem rögtön kétszer is le tudták másolni úgy, hogy kellőképpen jó játékukkal az eredeti kiadóját is meg tudták győzni. A szellemes tematika pedig külön segített - Miska másik karácsonyi ajádéka, a Szellemlépcső ugyanezeket a szellemeket szerepeltette (a grafikát ismét Rolf Vogtnak köszönhetjük).

Ha valaki töltött már huzamosabb időt kisgyerekek közelében, esetleg saját gyerekei is vannak, biztosan tudhatja, hogy a kölykök valami ellenállhatatlan vonzalmat éreznek a kukásautó iránt. Nem csoda: izgalmas, nagy gépezet, ami elnyeli a szemetet, tulajdonképpen egyfajta robot-szuperhős ez. Egy éve reggelente A kukásautó egy napja című dvd volt otthon a sláger, fiam ezt nézte mese helyett is; nekem meg az esti mesékbe kellett gyakran beleszőnöm a kukásautót… (Ez valamiért egyébként egy hete eszébe jutott Miskának, ezért követelt egy kukásautós mesét, én pedig aztán a szokásos "a kisfiú elmehet egy napra a kukásautóval" keretet a változatosság kedvéért Rory sztorikockáival dobtam fel.)

Nem csoda, hogy egy időben azt terveztem, készítek majd egy kukásautós gyerekjátékot, amelyben a különböző szemeteket kell versengve összegyűjtenünk. Egy idő után rájöttem, hogy szelektív kukákkal még izgalmasabb lenne a történet. Aztán jött a legutóbbi Szilveszter este, amikor is megint fel kellett, hogy adjam az álmaimat.