játszma

Véget ért a nyár, amit ép ésszel legfeljebb csak vízparton lehetett elviselni, úgyhogy talán sokaknak nem kifejezetten a társasjátékozásról szólt ez az időszak. Most azonban, szeptember kezdetével visszatér a hétvégi apuka rovat, és az egyre hosszabbodó estéknek hála, talán otthon is egyre gyakrabban kerül ismét játék az asztalra.

Bár nem is olyan régen írtam ismételten a korhatárról, és tényleg tisztában vagyok a gyerekek képességeinek (és főleg: tapasztalatának) korlátaival, illetve azzal, hogy nem érdemes sürgetni a fejlődésüket, erőltetni a nagyobbaknak való játékokat, azért néha a legjobb szándék mellett is tévedhet az ember. Persze ebben közrejátszott az is, hogy ezt követően, főként Miska kérésére, főleg nagyobbaknak való játékokat tanultunk meg, olyanokat, mint a Rondo (6+), A Gyűrűk Ura (6+), az Abandon Ship (10+), az Alles Kanone (6+) és a Gold Nuggets (8+) - ezekről be is számoltam az elmúlt hetekben. Ezek alapján úgy gondoltam, hogy az igen egyszerű szabályú, bájos grafikájú Alles Käse! (a festményszerű táblás játékai kapcsán ismertebb Michael Menzel rajzaival), amelynek a dobozán 6+ szerepel, tökéletesen meg fog felelni Miskának.

Szeretem az ötletes kis kockajátékokat. Bár tíz éve még bután néztem, amikor valaki azt mondta nekem, hogy a kockaiskola (gyakorlatilag a Yahtzee) nem pusztán szerencsejáték, ma már én is látom az esélylatolgatás művészetének szépségét. Bár akadnak összetettebb kockajátékok is, amelyeket kedvelek (Roll Through the Ages, Ra: The Dice Game, Saint Malo), az egyszerű újakra is mindig vevő vagyok. Idén a Piatnik két ilyet is megjelentetett Reiner Kniziától, és míg a Dino Park leírásában ráismertem a Code Crackerre (amelyről már korábban írtam ebben a rovatban, a szabály ugyanaz, csak a téma lett izgalmasabb), a Gold Nuggets nem tűnt ismerősnek, úgyhogy némi tipródás után végül beszereztem.

Részben azért, mert sokat játszogatott Apa játékaival korábban, részben pedig a Maszkabál-rajzfilm és az óvodai farsang hatására (még a keresztfiam is kalóznak öltözött!), Miska elkezdte mondogatni, hogy ő bizony szeretne kalózos játékkal játszani. Csak egy probléma volt ezzel: Apa kalózos játékai még nem az ő korosztályának valók. Tiszta szerencse, hogy Apa egyébként is régen ki akarta már próbálni kedvenc tervezője gyerekbarát memóriajátékát, amely, a szerencsét végletekig fokozandó, tavaly ősszel éppen a harmadik áttematizált változatában - igen, kalózos grafikával - jelent meg.

Ennek a játéknak, amely eredeti címén az Alles Tomate! (Minden paradicsom!) címet viseli, régen megjelent már a magyar változata is Vita memorita néven. Az akkor még a "élet a tanyán" témával ellátott játék szépen megnyerte 2008-ban a Német Fejlesztőjátékíjat "6 éves kortól" kategóriában, de többek között a Kinderspiel des Jahres, vagyis az Év gyerekjátéka zsűrije is ajánlotta öt évvel ezelőtt. Nem csoda, hogy 2009-ben megjelent a folytatás Alles Trolli! (kb. Minden utazóbőrönd!) címmel, ezúttal az utazás tematikájára építve, majd 2012-ben az általam végül beszerzett Alles Kanone! (Minden ágyú!). Az eredeti szabályokat összehasonlítva megállapíthattam, hogy a játékszabály a három kis dobozban tökéletesen megegyezik - kizárólag a grafikák és a téma különböztetik meg a játékokat egymástól.

Én esküszöm, nem erőltetem a fiam korát meghaladó játékok kipróbálását, de néha nehéz nemet mondanom. Az Abandon Ship azon társasok közé tartozik, amelyeknek annyira gyerekbarát, kölykök számára vonzó a külseje, hogy többször elővettük már azelőtt is, hogy a szabályait megtanultuk volna. Sőt a hihetetlenül hosszú, kétrészes tábla (a hajó és a tenger), illetve a patkányfigurák annyira gyerekjátékot sugallnak, hogy felnőtt társaságban már többször, többen (kezdők és haladók egyaránt) elutasították, hogy ezzel játsszunk, pedig ha a 10+-os amerikai korhatár-besorolással nem is értek egyet, egy 8+-t én is simán megszavaznék neki.

Persze, ahogy lenni szokott, Miska februárban addig kérdezősködött, míg végül elmondtam neki a szabályokat, és hamarosan már játszottuk is az Abandon Shipet rendesen, a "felnőtt szabályok" szerint, ami őt nem kis elégedettséggel töltötte el annak ellenére is, hogy nyerni még nem volt sok esélye - a játék maga kellőképpen gyerekbarát elven alapul és szórakoztató ahhoz, hogy a győzelem másodlagossá váljék. Az pedig egyszerűen nem is zavart minket, hogy elvileg csak hárman vagy többen játszhatnánk…