játszma

Mielőtt a "klasszikus" társasjátékokhoz visszatérnénk, a múlt heti ügyességi játékok után lásuk még egy határterületét a társasoknak: az ügyességi játékokat!

Ha nem lennék apuka, el sem tudnám képzelni, a játszótereken hányféle logikai készségfejlesztő játék bújik meg a csúszdák, körhinták és mászókák között. Ha pedig gyerekjáték-tervező lennék, a játszóterekre járnék ihletet gyűjteni.

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb televíziós sorozata kétségtelenül a George R. R. Martin regényéből készített Trónok Harca. Az HBO csatorna kiváló, és megszokottan magas minőségű adaptációja újra felhívta az emberek figyelmét az amerikai Tolkiennek nevezett szerző epikus regényfolyamára, A jég és tűz dalára.  A tévésorozat második évada áprilistól kerül adásba (először feliratosan, de egy kicsivel lemaradva jön a szinkronos változat is), aki az elsőt látta az biztos repesve várja a folytatást, akik nem, azoknak pedig őszintén ajánlom a könyv és a film bepótlását. Ennek alkalmából szeretném nektek bemutatni a Westeros világában játszódó társasjátékokat.

A Game of Thrones – Trónok Harca

Az első Trónok Harca társasjáték ugyan egy gyűjtögetős kártyajáték volt, ami a mostani LCG játék család alapját képezte (erről kettővel lejjebb bővebben is), mégis a legszélesebb körben elterjedt, Westeros szigetén játszódó társasjáték a magyarul is megjelent, lényegre törő című Trónok Harca. A 2003-ban piacra dobott alkotás, közvetve a sorozat sikerének is köszönhetően mára a második kiadását éli, ami egy sokban feltuningolt változat, viszont a továbbiakban inkább az eredeti, magyar nyelven is megjelent kiadásról szeretnék nektek mesélni. Nehéz erről a játékról úgy beszélni, hogy az első regény egyik fontos fordulatát el ne sütnénk, ezért a leg égetőbb információkat fehérrel írtuk, tessék kijelölni, ha nem bírunk a kíváncsiságunkkal: !!!SPOILER - ON!!! a játék ott veszi föl a történet fonalát, ahol Westeros ura, a részeges és bujálkodó Robert Baratheon király egy vadkan vadászaton, balesetben vagy egy összeesküvés folyománya képen (ez mindenki döntse el maga) meghal, és a Hét Királyság nagy múltú házai hadba vonulnak a trónjáért. !!!SPOILER – OFF!!! A játékosok egy-egy olyan nemesi család irányítását kapják meg, mint az északi Stark-ok, a gazdag Lannister-ek, a bosszúvágyó Tyrell-ek, a lázadó Greyjoy-ok vagy a királyi Baratheon-ok, akiknek mind a Vastrónra fáj a foguk. A játékosok egy ilyen család irányítását veszik kezükbe, és céljuk az lesz, hogy véren, verítéken átgázolva végül legalább hét várost vagy várat birtokol. Mindenki otthonául szolgáló városából indul hadseregével, amelyet leegyszerűsítve két gyalogos, egy lovagi egység és egy tengeri flotta képvisel. A klasszikus Rizikótól elszakadva itt az eszetlen kockadobálás helyett egy ötletes, mégsem túl bonyolult harcrendszert kapunk, amelyben az örökös csatakiáltás mellett alaposan oda kell figyelnünk az utánpótlásra, a toborzásra és a megfelelő hatalmi jelképek birtoklására. Megszerzett területeinken lévő városok szabják meg, mennyi harcost tudunk magunk mellé állítani, a birtokolt hordó szimbólumok pedig azt, hogy mekkora hadsereget tudunk megfelelően ellátni és fönntartani. Licitálással igyekszünk megszerezni a segítő tárgyainkat, a Vastrónt, ami a játékos sorrendet határozza meg és tulajdonosa dönthet döntetlenek esetén, a Valyriai acélkardot, ami a csatákban fordíthatja felénk a mérleget, valamint a Hírvivő hollót, ami a parancsok kiadását könnyíti meg. És itt el is érkeztünk a Trónok Harca társasjáték legizgalmasabb részéhez, hiszen a parancskiadás okozza a legtöbb fejtörést a játékosoknak. Minden egységünk mellé lefordítva lehelyezünk egy-egy parancs korongot, amit egyszerre rakunk le, de csak játékos sorrend szerint hajthatunk végre. Ezekkel támadhatunk, támogathatunk szomszédos egységeket, portyázhatunk, vagy szilárdíthatjuk meg hatalmunkat a környéken. A szimultán parancs kiosztással előre meg kell próbálnunk lezongorázni az előttünk álló fordulót, de gyakran ér minket meglepetés ellenfeleink gondolatmenetének fejtegetése közben.

A Trónok Harca társasjáték egyértelműen az intrikák játéka, egy ízig-vérig háborús játék, ahol hadseregeinket szimbolizáló bábúinkat tologatva komoly stratégiai döntéseket kell hoznunk. Szövetkezni szinte kötelező, így csak edzett lelkű játékosoknak ajánlanám, de akik már unják a Rizikó kiszámítható kiszámíthatatlanságát, azoknak óriási élményt fognak nyújtani Westeros igazán véres háborúi.

Battles of Westeros

Míg az előző játék annál élvezetesebb, minél többen játsszák, addig a Battles of Westeros direkt két játékos részére lett kitalálva. A 2010-ben megjelent játékban a Starkok és a Lannisterek csatái kerülnek terítékre, királyságok helyett erdők és mezők, hadseregek helyett kisebb katonai egységek vívják harcukat. A játék alcímében láthatjuk, hogy egy Battlelore játékról van szó, amit a Commands & Colors-t és a Memoir ’44-t szintén jegyző Richard Borg alkotása, a tőle jól megszokott játékmechanizmust áttematizálva egy fantasy világba (sőt nemsokára jelenik meg tőle egy-egy hasonló működésű, távol keleti Samurai Battles, illetve sci-fi világban játszódó Abaddon is), ennek nyomán készítette Robert A. Kouba Westerosban játszódó változatát. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy nem csak a színfalakat festették át George R. R. Martin világára, hanem Borg alapjára építve egy teljesen új harci stratégiát kaptunk, ami nem csak témájában, de mechanikájában is nagyon jól átalakult a Jég és tűz dalához.

Az összes szabályt még fölvázolni is sok lenne, hiszen a Battles of Westeros a sorozat eddigi legkomplexebb darabja, viszont, aki már próbálta Richard Borg valamelyik háborús játékát, annak nem fog nehezére esni átlátni a játékot. A harcok során különböző típusú egységeket (lovasságot, gyalogosokat, íjászokat) mozgathatunk a terep különböző megkötéseivel, speciális kockák dobálásával adhatunk parancsot és támadhatjuk meg ellenfelünket. Különlegességnek számít, hogy a két család fontos szereplői saját hadvezér kártyával és figurával is megjelennek a játékban, és ezek alapján minden csatában a egyedi összeállítású parancs kártyákkal küzdhetünk. Figyelnünk kell a katonák moráljára, az egyes egységek specifikus képességeire, és a terep nyújtotta lehetőségekre, miközben igazi westerosi parancsnokoknak érezhetjük magunkat a regényfolyam háborúinak megvívása közben. Nagy fanatikusoknak a játék kiadója a Fantasy Flight Games (FFG) más sorozataikhoz híven számtalan kiegészítőt adott ki, így állnak csatasorba északi és nyugati szövetségesek, a Folyóvidék lovagjai és egy hamarosan megjelenő bővítményben a teljes Bartheon hadsereg.

A Game of Thrones: The Card Game (LCG)

Elsőre fölmerülő fontos kérdés, hogy mi is az az LCG? A Living Card Game angol rövidítése egy olyan kártyajátékot takar, amelyikben egy alap szetthez folyamatosan jelennek meg kiegészítők, ám a Trading Card Game-mel (TCG) ellentétben itt mindkét (esetleg mind a négy) játékos ugyanazokból a lapokból építkezhet, ezzel kissé megkerülve a hasonló kártyajátékok „ki öl bele több pénzt” mentalitását.

A játék történeti háttere itt is hasonló, mint az eddigiekben, minden család a Westeros fölötti teljes uralomra áhítozik, amit ebben a játékban 15 kis hatalom token testesít meg. Minden körben kijátszhatunk kártyákat, amelyeken ismert karakterek, helyszínek és események láthatóak, amelyekkel három különböző típusú próbán vehetünk részt. Van fegyveres harc, amivel ellenséges lapokat semmisíthetünk meg, lehet befolyásunkat kamatoztatva intrikázni, ezzel lapokat eldobatva ellenfelünk kezéből, valamint a hatalmi játszmákban elvehetünk ellenfelünk győzelmi pontjaiból. A játék a sok lehetőség miatt izgalmas és változatos, mégis egy idővel úgyis a kiegészítők beszerzésére sarkalja a játékosokat, ami előbb-utóbb komoly gyűjtőszenvedéllyé alakulhat. A játék sokban hasonlít az ismert gyűjtögetős kártyajátékokra, hol jól, hol rosszul felhasználva a mechanizmusokat, viszont George R. R. Martin rajongóinak a magasba emeli a játékot, hogy a történet imádott és gyűlölt szereplőivel szállhatnak harcba.

Pár kisebb próbálkozástól eltekintve, egyelőre ez a három jelentősebb Trónok Harca játék került piacra, de a könyvek és a sorozat töretlen sikerét tekintve szinte biztos vagyok benne, hogy a nagy kiadók nem csak kiegészítők tömegével fognak elárasztani bennünket. Ahogy George R. R. Martin-t az amerikai Tolkien-nek szokták nevezni, úgy a Trónok Harca társasjátékok is jellemzően amerikai típusúak. A háborúskodás témája főként ebben a világban érzi otthon magát, ezért is passzolnak nagyon jól a mechanizmusok a történethez mindhárom játéknál, kicsit jobban, vagy kevésbé. Hogy melyik-melyik? Itt csak teljesen szubjektíven sorrendet felállítva tartanám a cikk felsorolását, így nekem legjobban az egész szigeten stratégiázó Trónok Harca jött be, azzal együtt, hogy nagy a súrlódás a játékosok közt, így minden mozzanatnál nagyon észnél kell lennünk. Ezt követi a Battles of Westeros commands & colors csatatere, ami csak azért maradt le az első helyről, mert az ilyen típusú játékokból nem ezt próbáltam először, így a kategóriában a Memoir ’44 elvitte előle a pálmát, annak ellenére, hogy „középkori” terepen kétségtelenül ez a legjobb. Utolsó helyre szorult a Trónok Harca LCG, ami ötletes, a karakterek és helyszínek révén jól kötődik a regényekhez, viszont még úgy sem elég erős, hogy megpróbálták leszakítani a gyűjtögetős kártyák univerzumáról. Kinek ez, kinek az jön be inkább, viszont abban biztos vagyok, hogy a történet minden rajongója szívesen ül le egy Trónok Harca játék mellé a sorozat aktuális epizódja után, hogy megvívja saját csatáit Westeroson.

Az óvodának két játékot vettünk a jótékonysági aukcióból befolyt pénzből: a Pappsattról legutóbb írtam, hogy igen pozitív volt a fogadtatása. Nem volt ez csoda a kedves téma mellett amiatt sem, mert az óvónők már korábban tájékoztattak bennünket arról, hogy a kicsik körében (persze a babákon és kisautókon kívül) a legnépszerűbbek a memóriajátékok és az építőkockák. A Smart Car inkább az építőkockákat és az autókat ötvözi, a nevében is jelzett "smart", vagyis "furfangos, okos" módon.

Carcassonne-ból sosem elég, és aki egyszer kipróbált egy kiegészítőt az meg sem fog tudni állni, most nézzük meg a hátralévő, nagydobozos bővítményeket, amelyek sok meglepetést tartogatnak.

Az ötödikként érkező Apátság és polgármester kisebb kiegészítő elemek gyűjteménye, ami sokkal inkább az alapjáték taktikai szellemében készült, az előző két bővítmény. Kaptunk apátság lapkákat, amelyek amolyan dzsókerként rakhatóak be az ellehetetlenített lyukak betömésére, fölfújt nadrágú polgármester figurákat, amelynek erejét a várban található pajzsok száma határozza meg, vannak játék közben parasztot felszabadító istállók, és értékelés után rögtön továbbmozgatható szekerek. Egyszerű, mégis nagyszerű kis mini-kiegészítőket csomagoltak össze nekünk, amiket külön-külön bevezetve csavarhatunk egyet minden partinkon.

Az előzőhöz hasonló gyűjteményként funkcionál a Gróf, király és szentély kiegészítő is, azonban ezúttal változatos figurák helyett a lapkák vannak többségben. Első lehetőség a Király és a Rabló lovag lap megszerzése, ami a Catan bónusz pontjaira hajazva, a leghosszabb út, illetve a legnagyobb vár tulajdonosának ad a játék végén extra pontokat az összes megnevezett, befejezett épület után. Öt szentély lapkára amolyan ellen-szerzetes eretneket helyezhetünk, kihívva ellenfelünket egy párbajra, amit az nyer, aki előbb befejezi spirituális épületét (ilyenkor a másik nem kap pontot). Kapunk egy szintén mini-kiegészítőből összegyűjtött elemet, a folyót, amit a játék elején felépítünk, és a későbbiekben csak „útban” lesz mindenkinek, mindenesetre egy kis víz feldobja a tájképünket. A legnagyobb elemként kapott címszereplő Gróf és Carcassonne nagy vára kiegészítés. Kis lapkákból összeépítünk egy nagy várat, amiben négy kisebb terület kapott helyet: kastély, kovácsműhely, katedrális, és a piac. A játék során bármikor a játékos kivált egy értékelést, de maga nem részesül belőle, akkor egy ember a nagy vár egyik hozzá tartozó épületébe helyezhet.  Amikor bármilyen értékelés bekövetkezik, akkor a hozzá tartozó épületből kiküldhetjük alattvalóinkat (értelemszerűen a pont megszerzése érdekében), így befolyásolva minden pontozást. A gróf szerepe annyiban ki is merül, hogy minden várba berakott emberünk után átmozgathatjuk, és ő ilyenkor az adott épületben tartózkodókat visszafogja, tehát őket nem lehet kiküldeni, amíg az várúr ott tartózkodik. Alapjában véve jó kiegészítő lenne, viszont a gróf és a nagy vár játékelem rettentően lehúzza a többit, szerény véleményem szerint elég felesleges és zavaró a játék jól ismert stílusához viszonyítva.

A sok komolykodás, mindenféle különleges bábú és taktikus szabályok után a Carcassonne kicsit kibújt a bőréből és a Katapult kiegészítővel egy mókás pari játékot oltottak az eredetibe. Kapunk piaccal jelölt terület lapkákat, amelyeket lehelyezve egy külön katapult-forduló veszi kezdetét. Ennek során a játékosok sorban a játékhoz kapott, leegyszerűsített katapulttal hajtanak végre egyet a négy feladat közül. Az első tortacsata névre hallgatóban kilőtt lapkánkkal megpróbálunk eltalálni táblán álló, ellenséges alattvalókat, hogy azt levehessük. A másodikban, a csábításban, közel lőve igyekszünk közel lőni ellenfelünk egyik bábujához, hogy azt kicserélhessük sajátunkra. A harmadikban a piac lapkához igyekszünk minél közelebb lőni, 5 pontért cserébe, míg a negyedikben szintén ennyi bónuszért igyekszünk, hogy elkapjuk ellenfelünk lövését. A dolgot nem kell igazán komolyan venni, aki folyton igazgatja a lapkákat, hogy szép rendben legyenek, annak biztos nem jön majd be, hogy a szabályok szerint kell földúlnunk a játékteret, ellenben így sokkal könnyedebb parti játék válhat a Carcassonne-ból.

Végül, de nem utolsó sorban a nyolcadik kiegészítőként jelent meg a Várak, hidak, vásárok, ami ismét egy kis gyűjteménynek tekinthető, vegyük is sorra melyik mit nyújt a játékosoknak. A gyengébb végérő kezdve, még egy új táj, amit a lapkákon fölbukkanhat, a vásár, amivel egy külön licit kör következik, aminek keretei közt egy egykörös licitben vásárolhatjuk meg pontjainkért cserébe az elkövetkező körök lapjait. Jó ötletnek tűnhet, de teljesen felesleges játékelem az aukció, hiszen teljesen egyértelműek a lapok értékei, és csak ha nem jön föl valami különleges kombináció, akkor csak felesleges időhúzás a plusz elosztási forduló. Na, de nincs veszve minden, hiszen a második játékelemként kapott hidak már sokkal jobban működnek, ezzel megszakadt utakat folytathatunk át városokon és bármilyen zavaró táj elemen. A harmadik és legjobb címszereplő egyértelműen a vár, amivel nagyon jó taktikai elemek nyílnak meg a játékosok előtt. A vár lapkákat a kis „babvárakra” építhetjük rá, és ezután az őt körülvevő hat mezőre kell figyelnünk, ugyanis ha ezekhez kapcsolódva bármilyen építkezés befejeződik, akkor a vár tulajdonosa is megkapja az érte járó pontokat. Kiváló trükközési lehetőség a nagy várak mellé települni, hogy mi is részesüljünk a dicsőségben, és haszonban.

Sok-sok új szabállyal és játékelemmel bővült eddig a népszerű Carcassonne sorozat, a bemutatott nagydobozos kiegészítők mellett számtalan mini-kegészítővel. Szinte biztos, hogy nincs megállás, 2012-re is több nagy (Gabonakörök, pestis és alagutak) és kis kiegészítővel készül a kiadó, csűrve-csavarva az egyébként magában is kiváló társasjátékot.